Szeptember 26-án először csatlakozott Marosvásárhely a Nemzetközi Babhordozó Héthez. Rövid programunkkal azt szerettük volna elérni, hogy minél többen megismerhessék az újnak számító babahordozási módokat, a hordozás előnyeit.
A programban nem volt külön meghirdetve, csak levelezőlistákon futott, hogy pénteken, 25-én, a Somos tetőn lesz lehetőség hordozókat kipróbálni, kötözéseket tanulni. Nagyon kellemes, hangulatos egy-másfél óra volt. Mindenki jókedvű és érdeklődő. Bátran próbálgatták a kötési módokat, annyira nem is volt szükség a próbababákra, mindenki a saját gyerekével ügyeskedett. Ez az igazán kellemese és felszabadult kis társaság hangulata adta meg a lelki löketet ahhoz, hogy a másnapnak bizakodóan induljak neki.
Programunk szombat délelőtt 10 órakor kezdődött egy sétával. A Színház térre vártuk a csatlakozókat. Én és a férjem értünk oda először és nem kis ijedtségemre azt tapasztaltam, hogy magunk vagyunk csak, de közben láttam érkezni az Erdély TV stábját és egy újságírót, közben hívott a Realitatea TV riportere, hogy várjuk meg őket is. Mondtam, hogy még mindenki késésben van. Biztatgattam a jelenlévő média-képviselőket, hogy leszünk még többen is, közben elszalasztottam a páromat a Virágórához, hogy hátha valaki ott is várakozik, mert a szervezés legelején még egy ottani találkozási pontot jelöltünk meg. Nagy kő esett le a szívemről mikor az első hordozott baba és szülei megjelentek, nemsokára érkezett Cirmocska és családja és szépen lassan gyülekeztünk. Öröm volt látni a színes kendőket és babákat. Olyan szép időt adott a Fennvaló is. Kezdtem jól érezni magam. Közben a riporterek szétszéledtek és kérdezgették a jelenlévőket, jó érzés volt a készséggel válaszoló szülők arcát látni. Mindenki mosolygós volt, a babák szupernyugodtak. Elindult a menet. Körbesétáltuk a fő teret sokak csodálkozó pillantásaitól követve. Ahogy figyeltem az embereket a legtöbbjüknek mosolyt csalogatott arcára a látvány. Egy megbotránkozó arckifejezéssel sem találkoztam. A Színház térre visszaérve a délutáni viszontlátás reményében szétváltunk. Összesen 12 hordozott baba vett részt a sétán.
A délutáni program előtt egy kicsit kapkodósra sikeredett a készülődés. Nem számoltunk azzal, hogy a fal nem igazán tolerálja a ragasztót és potyogni kezdtek a képek. Több időt vett fel a képek kifüggesztése mint gondoltuk. Mire megérkeztek az első érdeklődők a teret szépen elrendeztünk, ott volt a játszószőnyeg is. A pszichológusnő egy nagy doboz könyvvel érkezett, meg lehetett vásárolni „Az elveszett boldogság nyomában” c. könyvet is, amiről többek közt a beszélgetés során is szó esett. A kontinuum elv és hordozás témában egy alapmű. Maga a beszélgetős előadás szép volt, érintve voltak mindazok a lényeges pontok amelyek nagy mértékben meghatározzák azt az elvet ami miatt sokan hordozzák a gyereküket és kötődve nevelnek. Előjöttek gondolatok kórházi szülés, császármetszés és otthonszülés témában is, de erre szemmel láthatóan nem mindenki volt befogadó, elfogadó, néhány embert zavart, hogy a téma nem volt jobban leszűkítve. Örültem, hogy igazán voltak érdeklődő jelenlévők akik épp úgy szóban is hozzátettek kérdéseikkel, megjegyzéseikkel a beszélgetéshez mint az utána következő hordozópróbálgatáskor is kíváncsiskodva jelen tudtak lenni. Többen is kitöltötték az aprócska kérdőívet és figyelmesen olvasgatták a helyes hordozás alapjait ismertető és az ortopédiailag megfelelő hordozó előnyeit bemutató plakátot, valamint sok fogyott az ismeretterjesztő szórólapokból is. Összeszámoltam, összesen 15 gyerek és baba volt a hozzátartozóikkal együtt. Ez nagyon szép eredmény, már csak azért is, mert maga a rendezvénynek nem volt nagy reklámja és ez a téma igen keveseket tud mozgósítani. Őszintén örülök, hogy ilyen szép számmal voltak érdeklődők. Jövőre ha sikerül, akkor egy kicsit több témában szeretném, ha meg tudnánk szervezni ezt a napot, vagy akár napokat. A budapesti rendezvénysorozat számtalan jó ötletet adhat. Igen sokan várták és remélték, hogy lesz hordozóértékesítés is, ezt jövőre mindenképp be kell vennünk a programba.
Összességében, számomra nagy meglepetés volt ez a néhány aprócska program melyre többen voltak kíváncsiak, mint gondoltam.
Estére már nagyon elfáradtam, de annál boldogabban mentem haza, mert tudtam, hogy sikerült összehoznunk egy olyan rendezvényt melynek programját nem egy népszerű téma szolgáltatta. Még a vár udvarán magamra kötöttem Sárikát (próbabab) és úgy battyogtunk haza hármasban. Jó érzés volt. Milyen lesz mikor a saját babám fog a hátamon mamagolni?
bejegyezte: Kókamóka
