2008. november 25., kedd

Honnan hová

Lányom születése előtt, és életének első pár hónapjában pontosan úgy zajlott minden, ahogyan az a nagykönyvben meg van írva: beszereztük a babának nélkülözhetetlenül fontos dolgokat, úgy mint babakocsit, kiságyat, ruhákat és felszerelkeztünk eldobható pelenkákkal és egyéb kellékekkel. A baba majdani hordozására pedig tervbe vettük egy kenguru vásárlását is. A kórházból való hazatérés után, bár szoptattam, egy doboz tápszert is beszereztünk, arra az esetre, ha mégsem tudnám jóllakatni kisbabánkat. Pár hét elteltével a sétákat is elkezdtük, természetesen babakocsival. Jól ment a dolog, leszámítva pár dolgot: hogy a járdák tele voltak gödörrel és egyéb természetes akadályokkal, mint például parkoló autókkal, és mi sehogysem fértünk el melletük, hanem az úton kellett közlekednünk. Ezen túl a kedvem sem volt valami rózsás, ugyanis többnyire egyedül babakocsiztattam a lányomat, és zavart, hogy sehová sem tudok bemenni vele, hogy céltalanul kell bóklásznom az utcákon nap mind nap, csak hogy a szent levegőztetés megtörténjen. Néhány hét kínlódás után úgy döntöttem, hogy ezen változtatni akarok. Kaptam is kölcsön egy kengurut, amit egyetlen egyszer próbáltam fel, a lányomat kifele fordítva benne, és éreztem, hogy ez így nem kényelmes, nem működik. Közben már nézegettem internetes honlapokat és tetszeni kezdett a hordozókendő. Már csak be kellett szerezni egyet, amit hamarosan megtettem, és innen már egyenes út vezetett a "lejtőn lefele", elszánt hordozó lettem, és a mamamis fórumtársaktól ihletődve belevágtunk a mosható pelenkázásba, közben pedig a kötődő nevelésről is sokat tanultam. Folytatása következik.

1 megjegyzés:

Melinda írta...

Sziasztok, de jó ötlet ez a blog.
Szivesen olvasom a tapasztalataitokat, mi áprilisra várjuk az első gyerkőt, és mindenképpen szeretném kipróbálni majd a hordozást és a mosható pelenka gondolaval is kacerkodunk, majd meglátjuk hogy válik be:)
üdv, m.