2008. november 27., csütörtök

Ismerkedésem a hordozókendővel

Még terhességem előtt tudtam, hogy akarok egy hordozókendőt. Van egy lány itt a városban, aki mindkét gyerekét kendőben hordozta, és öröm volt rájuk nézni. Lerítt róluk a harmónia, az egymásrahangolódás. Tőle hallottam először a kötődő nevelés fogalmát is.
Bence nem tervezett gyerek, de nem jöhetett volna jobbkor. Már terhesen kerestem a kendőt, de elég nehézkesnek tűnt a beszerzése. Akkor még nagyon idegenkedtem az internetes vásárlástól. Így a Kismama-ból rendeltem meg egy kendőt. Még Bence születése előtt megérkezett, de nem küldtek vele kötözési leírást. Természetesen a kendő mellett elengedhetetlennek tűnt egy babakocsi beszerzése is. Így az is lett. Megszületett Bence és olyan törékenynek tűnt, hogy eleinte nem mertem kendőbe tenni. Három hónapos körül lehetett Bence, amikor már nem aludt mindig, ha kimentünk a friss levegőre, és ébren mindig testközelségre vágyott. Elkezdtem keresgélni a neten a kötözési módokról, és használatba került a kendő. Valahogy nem sikerültek jóra a kötéseim, így tovább kutakodtam, így jutottam el a mamami-ra. Itt tudtam meg, hogy a kismamás kendő szövése nem alkalmas hordozásra. És természetesen elkapott a gépszíj: megrendeltem egy Didymos kendőt, piros elipszisest. Ezzel viszont jött útmutató, dvd. És a kötések is egyre jobbak lettek. Bence meg szépen gyarapodott.
És elérkezett az az idő, amikor a háti kötést is próbálgatni kezdtük. A 4,7 méteres kendőm a nagy melegben hosszúnak bizonyult. És szülinapomra, teljes meglepődésemre, megkaptam Apától a kisebb Katját. Ezzel már sokféleképpen próbálkoztam, de valahogy hosszútávon nem sikerültek kényelmesre a kötéseim. Nem éreztem rá, hogy mit kell jobban vagy kevésbbé meghúzni. De ettől még rendszeresen hordoztam Bencét. És titokban nézegettem a neten a mei tai-okat. Egyszer megmutattam Apának is, és rám szólt: miért nézed annyit, inkább vedd meg.
Nekem nem kellett kétszer mondani, és Bence most már mei tai-ban csücsül a hátamon. Nagyon kényelmes, mindkettőnknek jó, de néha vágyakozom a kendőre, valahogy meghittebbnek, intimebbnek tűnik. De majd nyáron, amikor Bence már totyog, újra előveszem és pihenésképpen majd csípőre kötöm.De ez már a jövő....

Nincsenek megjegyzések: