2008. november 26., szerda

közös ágy


Néha én is vágyom arra, hogy Hunor ott szuszogjon mellettem az ágyban, hogy betakarhassam, megsimogathassam anélkül, hogy ki kéne tápászkodjak az ágyból és átmenjek a szobájába. Mégsem úgy alakult, hogy velünk, köztünk aludjon, mert pár hetes korától a kiságyban alvást szokta meg, és úgy gondolom, nincs ezzel különösebb gondja. Csíkban a nagy lakásnak köszönhetően Hunor külön alszik, a hálónk melletti kis szobában, Siófokon a nappaliban alszom a kanapén, mellette a kiságyban a gyermek. Viszont titkon várom kicsit azt az időszakot, mikor kis mezitlábas manónk reggelente suttyomban közénkmászik, és hármasban lustálkodunk vagy hancúrozunk a nagy ágyban.

Eleinte azért mi is megosztottuk az ágyunkat: Mikor hazajöttünk a kórházból (Siófokon) jobbnak tartottam, ha minél közelebb van hozzám éjjel is, hallja a szuszogásomat, érezze az illatomat és a közelségemet. A másik ok az volt, hogy irtó melegek voltak, és a pici szobában a kiságya csak az erkélyajtó mellett fért el, ahol állandó a huzat (később persze átrendeztem a lakást, és megoldás született erre a problémára), így sehogy sem akaródzott éjszakára a nyitott ajtó mellett hagyni őt, aki pár napja bújt ki a meleg, biztonságot nyújtó anyaméhből. Igy egyszerűen a sarokkanapé legbelső zugában ágyaztam meg neki, a fejem mellett, hogy minden neszét halljam, első hívó nyekkenésére ébredhessek (ettől is féltem, hogy én a mélyalvó, aki mellett ágyút sütögethettek, hogy fogom meghallani őt - nahát legnagyobb meglepetésemre mielőtt megnyikkan már kipattan a szemem :) ) Igy aludtunk az első hónapban,ha éjjel felébredt és éhes volt, csak mellé kellett csücsülnöm, és már szopizhatott is, aztán aludtunk tovább, közel egymáshoz.
A mellékelt ábrán apa és fia durmolnak a kuckóban :)

1 megjegyzés:

Iris írta...

Nagyon jó a kép!!