2008. december 8., hétfő

Nagy utazás...


Eszterünk kereken hat hetes volt, amikor egy hosszú körútra indultunk a szüleinkhez,ha Mohamed nem jön a hegyhez, majd a hegy megy Mohamedhez alapon.Rettegtem a hosszú úttól, de mese nem volt, menni kellett. De amint a későbbiekben kiderült, csak az indulás volt nagyon nehéz, a többi ment, mint a karikacsapás. Esztert betettük az autósülésbe és ahogy a motor zúgni kezdett és a gyönyörű piros kombi Dácsia elindult(akárcsak egy hajó) a kis csaj elaludt és aludt, aludt, aludt 3 órán keresztül, amíg anyai nagyszüleihez(az én szüleimhez:D) nem értünk. Itt szopi, tiszta pelus, kis pihenő után újra nyakunkba vettük a világot és indultunk tovább az atyai nagyszülőkhöz Krasznára. Az út hasonlóan zajlott és a visszafelé út szintén. Mi büszke szülők elégedettek voltunk, hogy a kis csajunk milyen igazi utazó, örökölte tőlünk és jujj, de vagesz, mennyit fogunk kirándulni:) Telt-múlt az idő, Eszter egyre kevesebbeket ült az autósülésben. És egyre csak azt vettük észre, hogy sokkal húzamosabb ideig van az ölömben. Ez persze roppant veszélyes a kölyök szempontjából és a kölyök szempontjából és a kölyök szempontjából, de az én "szervezetem" sem bírta jól az utazást ilyen körülmények között. Egy 8-9 órás autózás után amúgy is idegbajt kap az ember az üléstől, pláné, ha egy szem gyermekét is a karjaiban kell tartsa maximális odafigyeléssel minden egyes kanyarnál, fékezésnél. Szóval......bőgőgörcsöt kaptam a múlt héten, amikor apa bejelentette, hogy készülés, holnap megyünk Krasznára. Azt hittem kiájulok.Na most hogy mondjam meg neki, hogy nekem eszem ágában sincs egy ekkora útra elindulni a kölyökkel???Azelőtt egy nappal értünk haza az én szüleimtől és még mindig éreztem a kezemben a zsibbadást.Neeeeeeeeem, nem megyek!!!!!És ekkor apa megígérte, hogy Kolozsváron megvesszük azt az autósülést, amit már jó néhány napja kiszemletem egy internetes oldalon. Na, ez egy kicsit felvillanyzott, de akkor is, Kolozsvár jó 5 órányi autózást jelent Csíkból, addig mégis csak fognom kell az ölömben Esztert.Nem baj!Kibírom, csak ülésünk legyen, mert azt elfelejtettem mondani, hogy ezt az újszülött kortól "nemtudommeddig" ülést nagyon kinőttük már.Megérkeztünk Kolozsvárra, bevonultunk diadalmasan Polus Centerbe, MEGVAN a szék, apa beszereli, mindenki elégedett és boldog és akkor indulás tovább Krasznára. Igen, Eszter kibírta 3 percig a székben. Nem baj, szegényke, sötét van már az autóban, késő van, éhes lehet, álmos lehet, majd a karomban elalszik és akkor beültetem a székbe. El is aludt, és én Krasznáig tartottam:( Ó, nem baj, majd hazafelé, megszereti, MEG KELL SZERESSE, mert a biztonsága a legfontosabb. Nem ment, a 8 órás útból kereken 1-et ült a székében.És anya fogta, és anya hazáig fogta.....mert anyának mindig fognia kell!!!!A szék ott csücsül az apa kocsijában,lehet, hogy rövid távon, a városban majd beválik és azzal nyugtatom magam, hogy 12 év alatt csak megszokja a gyermekem.....Vajon az lehet a gond, hogy ez már nem a jó hosszú, hajó szerű Dácsia?:D Keresem a kibúvókat!!!!Most is....

Nincsenek megjegyzések: