2009. február 11., szerda

Szoptatni jó

A szoptatás a kisbabák táplálásának egyszerű és természetes módja, sőt több mint táplálás, ugyanis a szoptatás testközelséget, meghitt pillanatokat is jelent anya és kisgyermeke számára. Mégis, napjainkban egyre több bátorságra és elszántságra van szüksége egy anyának ahhoz, hogy gyermekét sikeresen szoptassa.

A szoptatásért való küzdelem már a kórházban elkezdődik. Amikor a baba nincs az anyuka közelében, nem lehet tudni mikor dugnak a szájába cumisüveget tápszerrel. Kórházi tartózkodásom alatt külön kérnem kellett, hogy legyenek szívesek ne tápszerezzék a kislányomat, mert szoptatni szeretnék. De azért mindig ott volt a kis kocsijában egy cumisüveg víz, és arra bíztattak, hogy minél gyakrabban itassam, nehogy besárguljon. Érdekes ez a cumisüveg dömping a kórházakban, ugyanis köztudott tény, hogy a cumizás ún. cumizavarhoz vezethet, azaz megzavarhatja a kisbaba veleszületett szopóreflexét. Ezen felül pedig minél több más tápanyaghoz jut (pl. tápszer), annál kevesebbet fog szopni, ami a tejtermelés beindulásának árthat. A következő próbatétel az volt, hogy meggyőzzem a kedves nővért, hogy én igenis tudok szoptatni. Az első próbálkozáskor ugyanis megállapította, hogy szerinte nem lesz ebből semmi, mert nincs tejem, és a mellbimbóm sem megfelelő a célra. És lám, lám, addig próbálkoztam, amíg a következő napokban beindult a tejtermelés, és úgy hagytuk el a kórházat, hogy az első pár nap természetes súlyveszteségét is behozta a leányzó. A próbatételek sora a kórház falain kívül is folytatódik, sőt, csak hazatérés után kezdődik az igazi harc. Újszülött babánkkal hazaérve az összes rokon és jóindulatú ismerős tanácsokkal halmoz el, hogy megkönnyítsék a dolgunkat. Jó megválogatni mit is fogadunk meg ezekből.
A három óránkénti szoptatás elve már anélkül is belénk van ültetve, hogy bárki mondaná. Kezdetben én is próbáltam betartani. Nem sokat gondolkodtam, hogy mire jó ez, csak „tudtam”, hogy ezt így kell. De észre kellett vennem, hogy ez nem jó, hiszen a leányzó sokkal gyakrabban adott hangot óhajának, hogy ő bizony szopni szeretne. Egy ideig néztem az órát, próbáltam húzni az időt, de aztán megadtam magam. Azóta is kívánom, hogy bárcsak első perctől kezdve a lányomra, és nem az órára figyeltem volna.
Sokan javasolják, hogy a síró kisbabának teát kell adni, mert a tea biztosan segít. A teának sok jótékony hatása nincs, de arra jó lehet, hogy az alig beindult tejtermelésnek ártson. Ha hasfájós a baba, teáztatás helyett sokkal célszerűbb szoptatni, csak arra kell odafigyelni, hogy 2-3 órán belül ugyanabból a mellből adjunk a babának, ugyanis az szokott hasfájást okozni, hogy túl sok első tejet (a szomjoltó, alacsonyabb zsírtartalmú tej, ami a szopás első perceiben ürül) kap.
Az is megtörténhet, hogy a pár hétig-hónapig elégedetten szopó baba egy idő után nyugtalannak tűnik, úgy véljük, hogy nem elég neki a tej, azért sír, azért akar a megszokottnál még gyakrabban szopni. Sokan ilyenkor adják fel, és adnak egy kis „pótlást”. Ez a legrosszabb, amit ilyenkor tenni lehet. Velünk is történt ilyen, és akkor nem tettem mást, mint napokig sokkal gyakrabban, többet szoptattam. A szakirodalom ezt „növekedési ugrásnak” nevezi, ami többször is bekövetkezhet az első életév során. Ilyenkor a baba több tejet igényel, és a többlet tejtermelést több szopással idézi elő. Ha ilyenkor tápszert adunk, belépünk az ördögi körbe. A baba kevesebbet szopik, mert tápszerrel lakik jól, és így még kevesebb tej termelődik. Ha viszont minden jelzésre mellre tesszük, több inger éri a mellet és több tej termelődik, és rövidesen ismét egyensúlyba kerül a kereslet és a kínálat.
Egy másik tévhit, ami sokakban él az, hogy van olyan, hogy valakinek gyenge vagy nem jó a teje, és a baba azért nem hízik. Ilyenkor is tápszerrel szokták pótolni a „gyenge” tejet, ami ettől hamarosan el is apad. Nincs gyenge tej. Az anyatej a legjobb táplálék, amit gyermekünknek adhatunk. Nincs az a tápszer, ami táplálóbb, jobb lenne ennél.
Honnan tudjuk, hogy elég a tejünk, hogy nyugodtak lehetünk, mert kisbabánk jól fejlődik? Semmiképpen sem onnan, hogy nap mind nap minden szoptatás előtt és után gondosan megmérjük és az eredményeket felírjuk és számolunk. Ez a módszer inkább idegeskedéshez vezethet, hiszen nem gép a kisbabánk, hogy mindig ugyanannyit szopjon, hogy mindig gyarapodást mutasson. A kisbaba fejlődésének legjobb mércéje az, ha naponta eleget „termel” a pelenkába, ha elégedettnek látjuk, és ha a hetente egyszeri méréskor gyarapodást látunk.
Szoptatni tényleg jó. Jó a babának, egyszerű az anyának. Mindig kéznél van, mindig megfelelő a hőmérséklete, és ingyen van. Nagy ajándék ez, mellyel érdemes élni. Nincs annál jobb érzés, mint látni, hogy kisbabánk „csak” attól, hogy belőlünk, anyatejjel táplálkozik, milyen szépen gyarapodik, gömbölyödik.

1 megjegyzés:

kókamóka írta...

Csak most olvastam, újabb tartalmas és szép bejegyzés. Réka, köszönöm, ogy rendíthetetlenül írod a blogot. Sajnos én még mindig azzal beszélem le magam a bejegyzésekről, hogy nincs saját tapasztalat, mit írhatnék. Nem akarok maszatolni.