tag:blogger.com,1999:blog-23269602153169927852012-02-16T18:49:26.364+02:00rékahttp://www.blogger.com/profile/12842737598253504098noreply@blogger.comBlogger331100tag:blogger.com,1999:blog-2326960215316992785.post-9877268595350430412010-10-24T11:19:00.000+03:002010-10-24T11:20:43.355+03:00Marsden Wagner: Mikor lépünk be Európába?<br /><br />Marsden Wagner professzor M.D.,<br />M.S.P.H., a WHO nõk és gyerekek egészségével<br />foglalkozó szervezetének volt<br />igazgatója, jelenleg az Országos Bábaszövetség<br />Szenátusának tagja. A professzor<br />tavaly októberben a II. Nemzetközi Bábakonferencián<br />tartott elõadásán akadt, aki<br />felállt, és elhagyta az elõadótermet. Vajon<br />miért? Azok számára, akik elolvassák az<br />elõadást, aligha kétséges a válasz.<br /><br /><br />Jó reggelt! Mindjárt az elején azzal kell kezdenem, hogy kétszer is elnézést kell kérjek.<br /><br />Elõször is azért, mert nem beszélem a nyelvüket. Nagyon jó lenne, ha anyanyelvükön<br />szólhatnék önökhöz, de sajnos nem tudok. Korábban 15-20 alkalommal jártam Magyarországon, tehát nincs jó mentségem. Másodszor azért kell elnézést kérnem, mert a szülészeti gondozásról és a gyermekszülésrõl fogok beszélni, és tulajdonképpen én férfi vagyok. Soha nem fogok gyermeket szülni, soha nem fogom ezt az érzést megtapasztalni, tehát ez azt jelenti, hogy kívülálló vagyok a szüléseknél. És ezt nagyon fontos mindig szem elõtt tartanunk, még az sem számít, ha valaki szülészprofesszor (férfi) egy kórházban – akkor is kívülálló, mivel a szülés a nõk világába tartozik. Ez mindig is így volt, ha visszatekintünk a történelemben.<br /><br />És tulajdonképpen vicces, ha elolvassuk a hivatalos történelemkönyveket, azok csatákról, háborúkról – csupa olyan dologról szólnak, amiket a férfiak tesznek. Arról, amit a nõk tesznek, semmi sincs ezekben a könyvekben. Tehát a szülés mindig is a nõk világának része volt. Még egy dolog… OK… tehát mit tehetnek a férfiak a szüléssel kapcsolatban?<br /><br />Valaki mesélt egy történetet, ami nekem nagyon tetszik. Ez a történet arról szól, hogy a<br />szülés miként megy végbe a delfineknél.A szülõ delfin úszik a középpontban. Körülötte<br />körbe-körbe úszik 2-3 nõstény delfin, akik meg-megérintik õt – mint a bábák vagy<br />a dúlák. Ez után, mintegy tíz méterrel távolabb egy szintén nõstény delfinekbõl álló<br />csapat úszkál, akik beszélnek a szülõ delfinhez. Majd jóval távolabb (egy nagyobb sugarú körben) úszik az összes hím delfin, akiknek az a feladata, hogy óvják a szülõ delfint mindenféle veszélytõl. Így a szülés békében folyhat le. Úgy gondolom, hogy a férfiak így vehetnek részt a szülésben. Vagyis biztosítaniuk kell a békét a nõk világa számára a szülés ideje alatt.<br /><br />A delfinekhez hasonlóan, az embereknél is így kéne történjen. A bábák<br />mindig a nõk rendelkezésre álltak, akár tradicionális bábákról, akár egy idõsebb tapasztaltabb környékbeli nõrõl beszélünk – tehát mindig is léteztek bábák. Bizonyára ismerik a bába szó francia megfelelõjét:<br />„sage femme“, ez pedig bölcs aszszonyt jelent, vagyis a bába volt a falu bölcs asszonya. – A dán kifejezés, a bábára az „öre more“, ami annyit jelent, hogy földanya; õ volt az az asszony a viking faluban, aki „két lábbal állt a földön“ és a falu többi nõtagja mind tisztelte õt.<br />A bába izlandi megfelelõje a „fény anyja“. A lényeg mindebben az, hogy a történelem során mindig is léteztek olyan nõk, akik törõdtek nõtársaikkal, gondozták, védelmezték õket. A többi nõ nagyon tisztelte ezt.<br /><br />Japánban születésházak vannak. A születésház egyben a bába otthona is. Minden asszony eljön ebbe a házba. Nemcsak akkor, ha várandós vagy ha szül, hanem mindenféle nõi problémával ide fordulnak, például, ha a férjük bántalmazza õket, vagy bármi egyéb gondjuk van. Néhány évvel ezelõtt hatalmas földrengés volt Japánban, és az egyik nagyváros egyik születésháza a földdel vált egyenlõvé. A többi ház is romba dõlt. A legelsõ ház, amit a környéken újjá építettek, a születésház volt. A környék nõ és férfilakossága együtt építette újjá azt a házat, annyira fontos volt számukra.<br /><br />Nos, amint tudjuk, úgy 200 évvel ezelõtt a férfiak is belekeveredtek a szülési szituációba, és a szülészorvosok megjelentek a szüléseknél, és fokozatosan átvették a hatalmat és az ellenõrzést. Mi férfiak ellenõrzésünk alá akarunk hajtani minden olyan körülményt, amitõl félünk. Ha félünk valamitõl, azt mindenképpen ellenõriznünk kell.<br /><br />Nagyon ortodox orvosi, tudományos és perinatális képzésben részesültem, aztán kutattam, praktizáltam, majd a WHO munkatársaként Koppenhágába kerültem, ahol<br />találkoztam egy dán bábával, aki megkérdezett, hogy részt vettem-e valaha a praxisom<br />alatt egy otthonszülésnél. Mondtam, hogy nem. A legtöbb orvos Magyarországon, Németországban, az USA-ban vagy bárhol máshol, soha nem látott otthonszülést. Ez a bába, egy nagyon bölcs asszony volt – „sage femme“ – azt mondta nekem, hogy el kell mennem és látnom kell egy otthonszülést. Õ mindent elrendezett, így lehetõségem nyílt elmenni a szülésre.<br /><br />Ez az esemény a reveláció erejével hatott rám, megváltoztatta az életemet. Láttam egy<br />asszonyt, aki haladt elõre a vajúdás folyamatában, majd eljutott abba a stádiumba, amit<br />mi második fázisnak nevezünk, és ez a nõ egyszerre rálelt a benne rejlõ erõre. Azt<br />mondta: „Lépjetek hátra!!! Most megszülöm ezt a gyermeket!!!“<br /><br />Ettõl halálra rémültem. Még soha életemben nem láttam olyan nõt, akiben elõtört volna ez az erõ. Ez az erõ halálra rémíti a férfiakat. Abban a pillanatban felismertem, hogy mindaz amit a szülés alatti gondozásról tanultam, arról szólt, hogy miként hajtsam az uralmam alá a nõt oly módon, hogy ne találjon rá magában erre az erõre.<br /><br /> Mi férfiak nem akarunk találkozni ezzel az erõvel, nem akarjuk látni, bármit megteszünk, hogy ne találkozzunk vele.<br /> Valójában a probléma nagyobb ennél. A férfiak évezredek óta megpróbálják<br />ellenõrzésük alatt tartani a nõket. Ez igazából vicces, nem tragikus.<br /><br />Shakespeare szerint, nagyon okos az a férfi, aki biztosan tudja, hogy õ a gyermeke igazi<br />apja.<br /><br /> Látják? Bezárjuk börtönökbe a nõket csak azért, hogy bizonyosak lehessünk benne,<br />hogy senki más, csakis mi magunk lehetünk a születendõ gyermek apja.<br /><br /> Sokmindent megteszünk azért, hogy ellenõrizzük a nõk reproduktív viselkedésformáit. A várandósság és a szülés ellenõrzése része ennek a folyamatnak. Tehát a szülészeti gondozás jobbára a szülés, a vajúdás és a nõ ellenõrzésérõl szól.<br /><br />Mit gondolnak, miért erõsködnek, hogy a szülés a kórházban történjen? Mivel a kórház az „én“ – az orvos, a férfi – felségterületem. „én orvos vagyok, mindent ellenõrzök, ami a kórházban folyik.“ Ha én, mint orvos elmegyek az ön otthonába, ön van hatalmon, jogában áll kidobni engem. Én, mint orvos nem uralhatom, ellenõrizhetem teljesen a helyzetet. Ez az, amit az orvosok nem szeretnek. Ezért nem szeretnek az orvosok beteghez vagy vajúdóhoz házhoz menni, mert nem uralhatják tökéletesen a szituációt.<br /><br />Soha semmilyen tudományos adat nem támasztotta alá a szülések kórházakba való áttelepítését. Ez nem egy tudományos kutatási eredményeken nyugvó döntés és cselekedet volt.<br />Mi orvosok uralni akarjuk a vajúdást és a szülést; a hátára fektetjük a nõt, ami a<br />tehetetlenség és a megadás testhelyzete. Az, hogy õ a hátán fekszik, én pedig a terpesztett lábai közt állok, azt sugallja, hogy teljesen uralom õt. Ez a lehetõ legrosszabb<br />szülési testhelyzet. Azt akarják, hogy a kutatási alapokon nyugvó kezelésrõl beszéljek?<br />Bárhová mehetnek a világban, legyen az kórház vagy születésház, ott, ahol azt javasolják, hogy a vajúdó nõ a hátára feküdjön, ott nem beszélhetünk tudományos kutatási alapokon nyugvó kezelésrõl.<br /><br />Abban az idõben, amikor a fejlettebb államokban a szülés átkerült a kórházakba, az<br />emberek kezdtek jobb körülmények között élni. Javult a táplálkozás, a lakáskörülmények<br />stb. Ekkor rájöttünk arra is hogy uralhatjuk a vajúdást és a szülést.<br />És a nõ? –<br />Rájött, hogy a családtervezés által uralhatja a fogamzást is! Innentõl kezdve a nõk nem<br />szültek 15 gyereket, csak kettõt. És nem akkor szültek mikor 14 vagy 50 évesek voltak,<br />hanem nagyon optimális idõben.<br />Tehát mindezen szociális változások, amelyekrõl beszéltem, javították a csecsemõ és<br />anyahalálozási arányokat. Mindkét arány meglehetõsen csökkent. A szülés bekerült a<br />kórházakba, és az orvosok hangsúlyozták, hogy a statisztikák pozitív alakulása nekik<br />köszönhetõ. Ez nem igaz!<br /><br />Ez azért nagyon fontos, mert sokszor fogják ugyanezt hallani magyar orvosoktól.<br /><br />Nekem sokszor mondták már. „A kórházba jönni, használni a különbözõ gépeket, az EKG-t, a CTG-t stb. ez modern, ez fejlõdés, nem akarunk visszafelé lépni.“ – mondják. De tévednek. Nem az ultrahang és az EKG alkalmazása miatt csökkent a halandóság. Hanem a jobb táplálkozás, a jobb lakáskörülmények, a jobb családtervezés és igen, bizonyos értelemben a jobb orvosi ellátás miatt is. De nem az ultrahang alkalmazása miatt, hanem pl. az antibiotikumok miatt vagy a biztonságos vérátömlesztés miatt. Ezek valóban nagy vívmányai az orvostudománynak. Ezek csökkentették valójában a halandóságot. De leginkább a szociális változások.<br /><br />De – amint a világon egyre többen felfedezik –, ahogy az orvosok egyre jobban uralják<br />a szülést, a nõk úgy veszítik el azt. Elvették tõlük a saját testük ellenõrzésének, uralásának a jogát. Ez a magyarázat a medikalizáció elleni reakcióra. És ez szorosan kapcsolódik a bábákhoz is. A bábák és a nõk a szülés humanizálását követelik. Tegyük emberibbé a szülést! Ez azt jelenti, hogy a szülõ nõ kell a központban legyen, nem pedig az orvos.<br /><br />A bába feladata a szülés kísérése, nem pedig az orvosé. A szülés természetes része egy normális életciklusnak, a várandósság nem betegség, az esetek több mint 80%-ban nincs is szükség orvosra vagy sebészi beavatkozásra.<br /><br />A magyar professzorok azt mondták nekem, hogy milyen jó itt a helyzet, hiszen itt<br />több mint egy orvos van jelen a szülésnél Ez õrület! Nézzék! Képzeljék el, hogy egy<br />magasan képzett szülész van jelen a szülésnél.<br /><br />Ez kb. olyan, mint amikor szórakozni akarnak menni a párjukkal és az egészséges<br />2 éves gyermekük mellé egy sebészorvost hívnak babysitternek. Ez õrület! Eszméletlen<br />sok pénzbe fog kerülni, és ha a gyermekük elfárad és sírni kezd az orvos teleinjekciózza<br />nyugtatókkal és medikalizálja a babysittinget. Ugyanilyen õrültség egy szülészeti<br />sebész részvétele egy normális szülésnél. Még az is nagyon furcsa, ha egy orvos van<br />jelen a szülésnél…<br />Önök szeretnék, ha egy orvos jelen lenne és bámulná önöket a hálószobájukban<br />mikor a partnerükkel szeretkeznek? A dolgok mûködhetnek rosszul a szexben is! Különbözõ fertõzéseket kaphatnak AIDS-t, gonorrheát stb., tehát állítsunk egy orvost a hálószobákba is!<br />Hogy megmondja, hogyan csináljuk! Ez esztelenség! De ez történik Magyarországon, azáltal, hogy ezek a jól képzett orvosok ott állnak a normális szüléseknél.<br /><br /><br />Ami most történik az, hogy a szülés humanizálása egyre inkább elõretör, Németországban, Skandináviában, Hollandiában, az Egyesült Királyságban stb., és ez egyre közeledik, közeledik, de nem éri el a Szovjetuniót.<br /><br /><br />15 év alatt számos alkalommal jártam az Szovjetunióban konferenciákon, gyûléseken,<br />találkozókon, kórházakban stb. így tudom milyen a szovjet gondozási modell. Ez pontosan olyan, amilyennel ma Magyarországon találkozunk! Ma szovjet szülészeti gondozási modell uralkodik Magyarországon. Csak figyelem, hogy mi történik Magyarországon, Csehországban, Lengyelországban, Litvániában<br />és a többi olyan országban, ahol még a szovjet gondozási modell él.<br /><br />A változások megindultak. De a folyamat nagyon nehéz. Miért? Mert a szovjet rendszerben az orvos maga az Isten! Az orvos rendelkezik az összes hatalommal és ellenõrzéssel, több pénzt keres, õ végzi a sebészi beavatkozást és õ a hõs. A bábák a szovjet rendszerben az orvosok rabszolgái. Nincs kórházon kívüli szülés a Szovjetunióban – mondták. De ez nem igaz! Mindig mindenhol létezik a világon<br />otthonszülés. 20 évvel ezelõtt jártam a Szovjetunióban, és tanúja lehettem egy otthonszülésnek.<br />Egyik nyáron lementem a Fekete tengerhez és vízben szülést is láthattam Igor<br />Tcsakovszkival, ha ismerik a nevét. Tehát a saját szememmel láttam, hogy ilyesmi<br />még a Szovjetunióban is megtörténik. Mindig vannak ilyen kis titkok, bár a kormány mindent megtesz azért, hogy ezeket megszüntesse, mivel mindenki a reguláris rendszer része kell, hogy legyen.<br /><br />Nos, ugyan ez van ma Magyarországon.<br />Ezért találkozunk azzal, hogy megbüntetik azokat az embereket, akik ki akarnak lépni ebbõl a rendszerbõl. Tehát még nem mondható el, hogy Magyarországon valóban<br />humanizált szülési lehetõségek lennének. Ez az, ami itt most történik.<br /><br />Tudják két nappal ezelõtt repülõvel érkeztem ide; sokszor utazom Európában – de most<br />más volt. Bejöttem az épületbe és volt egy nagy jel: „EU állampolgárok erre!“ Egyébként<br />a parlamenten is magyar és EU zászló lengedez.<br />Hurrá az EU-ban vagyunk! De… Volt valami érdekes. Ha Dániából Franciaországba,<br />Olaszországba, vagy bárhová máshová utazom és leszállok a géprõl, senki sem állít meg, hogy megnézze az útlevelemet. Csak besétálok mert az EU-ban vagyok. De a budapesti reptéren két napja megállítottak, hogy megnézzék az útlevelemet! Ez egy EU ország! Igaz, 10 évvel ezelõtt, ha én következtem az útlevél ellenõrzési sorban, akkor a vizsgálat 20–25 percig tartott. Most mindössze 2 perc volt.<br />OK, Magyarország fejlõdött.<br /><br />De a reptéri rendszer megváltoztatása egy dolog, a gyermekszülés megváltoztatása egy<br />másik. Az emberek, akik a szülést ellenõrzik, nem akarnak változást. Ezt onnan tudom,<br />hogy tavaly itt jártam egy találkozón, ahol jelen voltak a minisztérium emberei, különbözõ professzorok stb., és elmondták, hogy nem akarnak változást, és mindent megtesznek a változások megakadályozására.<br /><br />Milyen változásokra van szükség Magyarországon ha valóban az EU-hoz akarnak csatlakozni, és ha humanizálni akarják a szülést?<br /><br />Változtatni kell! Mondhatnak a miniszterek és a professzorok bármit arról, hogy ez a<br />rendszer milyen jó.<br /> Mondják meg nekik, hogy 27 olyan európai ország van, ahol kevesebb<br />baba hal meg a perinatális idõszakban mint Magyarországon. Értik ezt? A perinatális<br />mortalitás 27 európai országban kisebb, mint itt, vagy más szavakkal, a 27 ország<br />közül Magyarországon a legmagasabb a perinatális mortalitás. Azt is mondják<br />el nekik, hogy Magyarországon a perinatális idõszakban több anya hal meg, mint 22 másik európai országban.<br /> Látják tehát, hogy a kormány és az orvosok nem mondhatják, hogy<br />minden rendben. Semmi nincs rendben! És persze azért is szükség van a változásra,<br />mert harmóniába kell kerülniük az EU-val.<br /><br />Tehát meg kell változtatni a rendszert, mivel túl sok baba és anya hal meg, mivel a törvény szerint összhangba kell kerülni az EU-val, és azért is, hogy az önök társadalma szabaddá és demokratikussá válhasson. Egy szabad és demokratikus társadalomban<br />a nõk és családjaik választhatnak, hogy milyen szülést szeretnének. Egy szabad társadalomban a nagy és fontos emberek nem mondhatják meg önöknek hogyan szüljenek.<br /><br />Ezt a nõ kell eldöntse! Akarják, hogy a kormány vagy valamelyik orvosprofesszor megmondja milyen testhelyzetben szeretkezzenek kedvesükkel? Ugye, nem! Ezért ne<br />szabják meg azt sem, hogy milyen szülést akarnak. Önnek kell választania, és a kormánynak és a profoknak az a dolga, hogy tiszteletben tartsák az ön döntését.<br /><br /><br />Tehát mindez valójában a demokráciáról szól.<br /><br />S ez problémát jelent Magyarországon! Az elmúlt 50 évben szovjet ellenõrzés alatt<br />éltek, elõtte német ellenõrzés alatt éltek, azelõtt is folyamatos ellenõrzés alatt éltek, tehát mindig mások mondták meg, hogyan éljenek.<br /><br />És ez így ment századokon át. Most végre szabadok. De meg kell tanulniuk szabadnak<br />lenni. Meg kell tanulniuk dönteni, választani és változtatni. És a kormány tagjainak, az<br />egyetemek és a kórházak professzorainak is le kell szokniuk az autokrataságról, és demokratává kell válniuk. Ez egy hosszú és nehéz folyamat. Nem fog holnapig megtörténni. De a folyamat már beindult és folytatódni fog. Nagyon fontos, hogy mi fog történni a szüléssel, mivel a szülés milyensége tükrözi az egész társadalmat.<br /><br />Ha egy magyar asszony azt tanulja meg szülése alatt, hogy teste rosszul mûködik,<br />mivel nem tud gyógyszerek segítsége nélkül szülni, akkor azt fogja hinni, hogy mivel rosszul mûködik a teste, szüksége van ezekre az eljárásokra. És az oda vezet, hogy a nõk félni fognak és nem hisznek majd saját testükben, és azt teszik majd, amit a vezetõk mondanak.<br />Tehát a szülés megváltoztatása az egész társadalmat<br />megváltoztatja.<br /><br />Milyen változásra van szükség?<br />Elõször is tájékoztatni, okítani kell a nõket.<br /><br />Magyarországon az ma a legnagyobb gond, hogy a magyar nép csak egyfajta szülést<br />ismer. A szovjet szülést.<br /><br />Én sem tudtam milyen egy igazi természetes szülés, míg nem láttam. A magyaroknak meg kell tanulniuk, hogy többféleképpen is lehet szülni, nemcsak a szovjet módon. El kell mondani a tévében, rádióban, az iskolákban, hogy mi is a szülés valójában. A folyamat nagy részét tehát a magyarok ilyen téren való tájékoztatása, felvilágosítása<br />jelenti. Mindenkinek meg kell értenie, hogy a szülés egy normális életesemény,<br />és hogy az esetek többségében – több mint 80%-ban – semmilyen probléma nem adódik.<br />Szükség van tehát erre a felvilágosításra!<br /><br />A szülési szolgáltatások kidolgozását és megtervezését nem szabad a minisztériumra és a professzorokra hagyni. Mivel õk a szovjet rendszert kedvelik, s ha rajtuk múlik, nem<br />lesz változás.<br /><br />A nõi mozgalmaknak, a politikai csoportoknak, a bábáknak harcolniuk kell<br />azért, hogy ennek a kidolgozási folyamatnak részesei lehessenek. Ha Nyugat-Európában változtatni akarnak a szülészeti ellátáson, akkor nyilvános találkozókat rendeznek a parlamentben, és bárki eljöhet, hogy elmondja a véleményét arról, milyen változtatásokra van szükség. A bábák és a nõk képviselõi beszélhetnek a parlamentben.<br /><br />Ezek után a parlament elmondja a minisztériumnak, hogyan változtassanak.<br />Tehát az emberek ellenõrizhetik a változások menetét. Ez sosem történt meg Magyarországon, de meg kell történnie! Ne feledjék, az egészségügyi miniszternek az emberek egészségét kell védelmeznie, nem pedig az orvosok érdekeit. Ezt meg kell változtatni.<br />A befolyásos orvosok és a minisztérium emberei túl közeli viszonyban vannak egymással.<br /><br /><br />Egy másik fontos változtatnivaló Magyarországon: ne képezzenek annyi orvost. Túlságosan sok orvos van Magyarországon. Több orvosuk van, mint Nyugat Európának, ezért az orvosok olyan feladatokat is végeznek, amiket nem nekik kéne, mint pl. normális szülések levezetése.<br /><br />Gondot okozhat, hogy valamit kezdjenek ezzel a sok orvossal, de ha kevesebbet képeznek, talán 20 év múlva kevesebben lesznek.<br /><br />A következõ lépés. Fel kell támasztani a bábaságot Magyarországon, mivel az teljesen perifériára szorult.<br /><br />A magyar bábák a szovjet szülészeti rendszerben dolgoznak. Éveken át,<br />míg a WHO-nak dolgoztam, bábakonferenciákat szerveztünk, és ezekre meghívtuk a világ bábáit. De minden egyes konferencián a Szovjetuniót egy férfi orvos képviselte. Én erre azt mondtam nekik: „Nem, nem! Küldjenek egy bábát!“ – erre tipikus szovjet válasz jött: „OK, nem gond.“– majd újra egy orvost küldtek.<br /><br />Évek múlva ravaszabbak lettünk, és Szentpétervárra a bábaiskolába szerveztük a<br />konferenciát, így nem tudták a bábákat távol tartani. Ez volt az elsõ alkalom a Szovjetunió történetében, hogy szovjet bábák eljutottak egy nemzetközi konferenciára.<br /><br />E konferencia célja az volt, amit Magyarországon is meg kell érteni: a bábaság egy teljesen független szakmává kell váljon. Nem az orvosoknak kéne a bábákat tanítani, hanem a bábáknak kéne a bábákat képezniük.<br /><br />A koppenhágai bábaintézetben egyetlen orvos sem tanít, csakis bábák képzik a bábákat. Bábaságot tanítanak!<br />Ha orvos tanítja a bábákat, nem bábaságot fognak tanulni, hanem azt, hogy miként legyenek az orvosok rabszolgái. Ez két különbözõ dolog! Tehát a bábákat függetlenné kell tenni, a státuszukat pedig egyenlõvé kell tenni az orvosokéval.<br /><br />Ez nem lesz könnyû. Több bábát kell képezniük, mivel túl sok orvosuk van és<br />túl kevés bábájuk.<br /><br />Tudják, hogy Angliában kb. 1000 szülész-nõgyógyász orvos van és kb. 30 000 bába? Ugyanez a helyzet Hollandiában, Dániában és Skandináviában is.<br /><br />Látják? Nagyon érdekes, hogy az orvosok Magyarországon azt mondják, hogy azért<br />van szükség az orvosok jelenlétére a szülésnél, mert azt akarják, hogy az biztonságban<br />folyjék le. Erre én azt mondom, hogy ez egy érdekes állítás. Európában kevesebb babát<br />és anyát veszítenek el, mint Magyarországon.<br />Skandináviában az esetek 75-80%-ban a bába kíséri be az anyákat a kórházba, õ gondozza, õ látja el tanácsokkal, kíséri a szülést s az anya nem is találkozik orvossal. Ez, az összes szülés 75-80%-ára jellemzõ! És kevesebb babát veszítenek el, mint önök itt Magyarországon. Hát, hogy mondhatják, hogy biztonságosabb több orvos jelenlétében szülni?!<br /><br />A legbiztonságosabb tehát az a szülés, ahol nincs jelen orvos. Tehát, több<br />bábát kell nevelniük!<br /><br />De arra is szükség van, hogy a várandósság, a vajúdás és a szülés alatti eljárás tudományos kutatási bizonyítékokon alapuló legyen.<br />Ez azt jelenti, hogy amit tesznek, az összhangban kell legyen a legjobb tudományos információkkal.<br /><br />Egy nagyon jó példa van arra, hogy Magyarországon a gyakorlat nem ilyen. Ez a<br />gátmetszésrõl szól. Nem tudom, hogy áll ma a helyzet, de néhány évvel ezelõtt a Semmelweis egyetemi kórházban jártam, körbevezettek, majd volt egy beszélgetés, ahol megkérdeztem a professzort, hogy hány nõnél végeznek gátmetszést. Erre õ furcsán nézett rám, és azt mondta: „Mindegyiknél.“ Erre én visszakérdeztem, úgy érti, hogy a szülések 100%-a gátmetszéssel történik? Erre õ: – Igen!<br /><br />Az egyik fiatalabb orvos mosolyogni kezdett és magyarul mondott valamit a profnak. Én<br />megkértem, fordítsák, amit mond. Azt mondta, hogy néhány nappal azelõtt, egy nõ rögtön a kórházi felvétel után megszült, ezért rajta utólag kellett gátmetszést végezzenek! Ez egy extrém példa, de a tudományos adatokból tudjuk, hogy az esetek maximum 20%-nál lehet indokolt a gátmetszés. Sõt, valójában az esetek 5%-nál van valóban gátmetszésre szükség.<br /><br />Azon a beszélgetésen az orvos azt mondta, ha nem vágnak, több szakadás lesz. Nem!<br />Kevesebb szakadás lesz, ha nem vágnak!<br />Azt mondta, több vérzés lesz, de én azt mondtam, nem, kevesebb. Sõt kevesebb szexuális probléma lesz, ha nem vágnak. Minden egyes érv, amit a magyar orvosok a gátmetszés mellett felhoztak, tudományosan megalapozatlan volt. Nem rendelkeznek helyes tudományos információkkal. Erre pedig szükség van!<br /><br />Láttam 1-2 évvel ezelõtt az otthonszülésrõl szóló levelet, amit a szülészorvos társaság küldött a kormánynak. Tele volt tudományosan hamis állításokkal. Rossz tudományos információval rendelkeznek az otthonszülésrõl, a gátmetszésrõl stb.<br /><br />Ezek nem gonosz emberek. Csak rossz információkkal rendelkeznek, mivel 50 évig az ismert rendszerben éltek.<br /><br />Tehát a magyar változtatásokhoz legjobb lenne megtalálni a helytálló tudományos adatokat, és felhasználni azokat a változtatások véghezviteléhez. Ez nagyon fontos!<br /><br />Más. Egy demokráciában, a hatalom embereinek a tetteit átláthatóvá kell tenni minden ember számára. Semmi sem történhet zárt ajtók mögött. De Magyarországon rengeteg zárt ajtó van a minisztériumokban és mindenhol.<br /><br />Ez azért van, mert 50 évig így volt a Szovjetunióban is. Ki kell nyitni ezeket az ajtókat.<br />Meg kell szerezni minden infót arról, hogy mi történik a kórházakban. Mi a császármetszések, szülésmegindítások stb. aránya, mi a valós gyakorlat? A halálozási arányok?!<br />Hány ember tudja, hogy 1000 baba hal meg évente a szülészeteken? Nem az otthonszüléseknél, hanem a kórházakban! Tudják ezt az emberek?<br />Számos baba elõre nem látható események miatt hal meg, de jelentõs részüknek<br />nem kéne meghalnia, haláluk megelõzhetõ lenne. De ezt soha nem fogják megtudni,<br />mert ez az információ zárt ajtók mögött marad. Ezt meg kell változtatni! Minden, ami a<br />kórházakban történik, átlátható kell legyen az emberek részére.<br /><br />A magyar nõknek ki kell vívniuk a jogot, hogy eldönthessék, hol, hogyan és kinek a jelenlétében akarnak szülni. Más országokban ez teljesen normális.<br /><br />Évekkel ezelõtt Németországban 1 szülésotthon létezett, ma több mint 70 van. A német bábák1/3-a független, kórházon kívül dolgozik. 10 év alatt drámai változás történt Németországban. Tudják miért?<br />A német orvosok megpróbálták elérni a kormánynál, hogy a nõk ne választhassanak a<br />szülés módjával, jelenlévõivel és helyszínével kapcsolatban. Megpróbálták rávenni a politikusokat egy új törvény megalkotására.<br />Erre a német nõk fellázadtak: Oh, Istenem, megpróbálják korlátozni a szabadságunkat!<br />Mérgesek lettek. Mindenki arról beszél, hogy az orvosok milyen hatalmasak, milyen erõsek.<br />Én tudok náluk erõsebbet: a mérges asszonyokat.<br />A nõk megakadályozták az új törvénytervezetet, s mivel a mozgalom megindult, a változások is elkezdõdtek. Ez történt Új-Zélandon és más országokban is. A bábák és a nõk együtt változtattak. Ez kell Magyarországnak is! A magyar nõknek harcolniuk kell a jogaikért. Akkor, amikor a magyar nõk teljes joggal dönthetnek majd a saját testükkel és szülésükkel kapcsolatban, akkor, és csakis akkor lesz Magyarország szabad. – Köszönöm!<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/2326960215316992785-987726859535043041?l=anyakozelben.blogspot.com' alt='' /></div>Irishttp://www.blogger.com/profile/12088103659394780359noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2326960215316992785.post-56234245220061609052010-08-17T09:14:00.001+03:002010-08-17T09:16:08.312+03:00<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://3.bp.blogspot.com/_fqC1ZeJGTMM/TGoo-wL7b2I/AAAAAAAACEM/Bknv8b2oEJM/s1600/logo_2010.gif"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 289px;" src="http://3.bp.blogspot.com/_fqC1ZeJGTMM/TGoo-wL7b2I/AAAAAAAACEM/Bknv8b2oEJM/s320/logo_2010.gif" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5506258552965787490" /></a><br />A tavalyi évben is nagy sikernek örvendő Nemzetközi Babahordozó Hetet idén is megszervezik. A Nemzetközi Babahordozó Hét kitalálói a Babywearing International és a The Babywearer amerikai babahordozós fórum közössége. Célja az, hogy a babahordozást ünneplő különböző rendezvények által minél több emberhez eljusson az üzenet: babát hordozni jó és érdemes! A rendezvények szervezői általában lehetőséget biztosítanak különböző babahordozó eszközök kipróbálására, és gondoskodnak arról, hogy a babahordozással kapcsolatban sok fontos és érdekes információ jusson el a résztvevőkhöz.<br />Tavaly a világ számos országa ünnepelte a Babahordozó Hetet, köztük másodízben Magyarország, és első ízben Románia több városa is. Nálunk a következő városokban voltak rendezvények: Marosvásárhely, Nagyvárad, Sepsiszentgyörgy, Csíkszereda, Kolozsvár és Szatmárnémeti. Talán Bukarestben is volt egy kisebb megmozdulás.<br /><br />A Hét hivatalos időpontja idén október 6-12, de nagyon sok helyszínen eltérő időpontban tartják a rendezvényeket. Idén is sok magyarországi, és több erdélyi város készül ünnepelni. A Hét idei mottója Biztonságos Babahordozás (Safe Babywearing), és ennek megfelelően, a szervezők is bizonyára odafigyelnek arra, hogy a biztonságos babahordozás alapelvei elhangozzanak rendezvényeiken. Az <a href="http://www.olbebaba.hu">Ölelés Szakmai és Érdekvédelmi Egyesület</a> keretén belül szervezett rendezvényekről külön <a href="http://www.babahordozohet.hu">honlapon</a> lehet tájékozódni, az egyesülettől függetlenül szervezkedő városok pedig az egyes városokban működő babahordozó klubok, egyesületek honlapján tájékoztatnak a rendezvényekről.<br /><br />Erdélyben ismét több város készül a Nemzetközi Babahordozó Hétre: Nagyvárad, Csíkszereda, Szatmárnémeti, Marosvásárhely, Kolozsvár, és a fővárosi anyukák is a tavalyinál szervezettebb és nagyobb méretű ünneplést terveznek. A programokat majd itt a blogon is időben közzéteszem.<br />Ünnepeljünk együtt idén is!<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/2326960215316992785-5623424522006160905?l=anyakozelben.blogspot.com' alt='' /></div>rékahttp://www.blogger.com/profile/12842737598253504098noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2326960215316992785.post-16559314402256284692010-07-16T12:41:00.001+03:002010-07-16T12:41:18.694+03:00<h1>Fotópályázat</h1> <p class="MsoNormal"><span style="" lang="HU"> </span></p> <p class="MsoNormal"><span style="" lang="HU">A Nagyváradi La Leche Liga is részt vesz az</span><span lang="HU"> </span><strong><span style=""><span class="yshortcuts" id="lw_1279272455_1">UNICEF</span>, </span></strong><span style=""> </span>az Egészségügyi Világszervezet (<strong><span style="">WHO</span></strong>) és a <span style="border-bottom: 2px dotted rgb(54, 99, 136); cursor: pointer;" class="yshortcuts" id="lw_1279272455_2">World Alliance for Breastfeeding Action</span> (<strong><span style="">WABA</span></strong>) nemzetközi szoptatásttámogató kezdeményezésében, amelynek keretén belül 1992 óta minden év augusztus első hetében megünneplik a Szoptatás Világhetét.<span style=""> </span></p> <p class="MsoNormal">A hazánkan egyedüállónak számító augusztus 4.-ei intaraktív szoptatásttámogató rendezvény előhírnökeként országos fotópályázatot hirdetnek, hogy a szoptatást és a szoptató édesanyákat fényképekkel is ünnepeljék és népszerüsítsék. </p> <p class="MsoNormal">A következő témakörökben várnak alkotásokat: Meghitt pillanatok<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">;</span> Szoptatás apa szemmel<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">; </span>Szoptatási testhelyzetek<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">; </span>Diszkrét nyilvános szoptatás. A képek hozzáértő bírája Harris <span style="border-bottom: 2px dotted rgb(54, 99, 136); cursor: pointer;" class="yshortcuts" id="lw_1279272455_3">Wallmen</span> a “Photo magazine” romániai főszerkesztője lesz (<a rel="nofollow" target="_blank" href="http://www.photomagazine.ro/"><span class="yshortcuts" id="lw_1279272455_4">http://www.photomagazine.ro</span></a>), eredményhírdetésre pedig augusztus első hetében kerül sor a Szoptatás Világhete alkalmából.</p> <p class="MsoNormal">A fényképeket az<span style=""> </span><b style=""><span style="font-size: 14pt; line-height: 115%; color: rgb(31, 73, 125);"><a target="_blank" href="http://lll.maternet.ro/"><span class="yshortcuts" id="lw_1279272455_5">lll.maternet.ro</span></a></span></b><span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> </span><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">oldalon lehet feltölteni.</span></p> <p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"> </span></p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; line-height: normal;"><span style="font-size: 12pt;">(Programajánló az augusztus 4.-ei rendezvényre:</span></p> <p class="MsoNormal" style="margin: 0in 0in 0.0001pt 0.5in; line-height: normal;"><span style="font-size: 12pt;"><span style="">-<span style="font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; font-size: 7pt; line-height: normal; font-size-adjust: none; font-stretch: normal;"> </span></span></span><span style="font-size: 12pt;">Intreaktív kerekasztal-beszélgetés a szoptatásról és a “Bababarát útról”</span></p> <p class="MsoNormal" style="margin: 0in 0in 0.0001pt 0.5in; line-height: normal;"><span style="font-size: 12pt;">Meghívottak: </span><strong><span style="">dr. Laczikó Szidónia </span></strong>szülész-nőgyógyász szakorvos, <strong><span style="">dr. Ellenes-Jakabffy Zoltán </span></strong>allergiológus, <b style="">dr</b>. <strong><span style="">Darvas Ilona </span></strong>gyermekorvos, Molnár Éva pszihológus, Bruncsák Anna La Leche Liga szoptatási tanácsadó. A beszélgetést Kovács Katalin moderálja.<span style="font-size: 12pt;"></span></p> <p class="MsoNormal" style="margin: 0in 0in 0.0001pt 0.5in; line-height: normal;"><span style="font-size: 12pt;"><span style="">-<span style="font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; font-size: 7pt; line-height: normal; font-size-adjust: none; font-stretch: normal;"> </span></span></span><span style="font-size: 12pt;">Szoptatás Világhete Fotópályázat eredményhirdetés</span></p> <p class="MsoNormal" style="margin: 0in 0in 0.0001pt 0.5in; line-height: normal;"><span style="font-size: 12pt;"><span style="">-<span style="font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; font-size: 7pt; line-height: normal; font-size-adjust: none; font-stretch: normal;"> </span></span></span><span style="font-size: 12pt;">Szépművészeti kiállítás Janko-Szép Noémi alkotásaiból</span></p><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/2326960215316992785-1655931440225628469?l=anyakozelben.blogspot.com' alt='' /></div>katyicahttp://www.blogger.com/profile/14553836936738803695noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2326960215316992785.post-1687832138010752282010-07-16T08:05:00.001+03:002010-07-16T08:07:31.580+03:00Ezzel a címmel tartottam előadást a szatmárnémeti Aranykapu Kulturális Egyesület által szervezett Örökségünk elnevezésű rendezvénysorozaton, és arra gondoltam, hogy az előadásra összegyűjtött információkat a blog olvasóival is megosztom. A felkészüléshez főként a <a href="http://www.mamami.hu">Mamami fórumán</a> és a <a href="http://www.tudatosvasarlo.hu">Tudatos Vásárló honlapon</a> fellelhető információkból inspirálódtam. A praktikák némelyikét már én is többször alkalmaztam, de olyan is van a felsoroltak között, amit csak ezután fogok bevetni.<br /><br />Tények:<br />Míg a 19. században a háziasszonyok mosószappannal, és a háztartásban fellelhető néhány egyszerű anyag segítségével végezték el a háztartásban szükséges teendőket, a modern háziasszonyok vegyszerek tömkelegét használják ugyanezen teendők elvégzéséhez. A sok reklám, a fogyasztói társadalom nyomásának hatására természetesnek, sőt szükségesnek gondoljuk, hogy a szupermarketek polcain található, ragyogó tisztaságot ígérő csodaszereket használjuk a mindennapok során. De vajon tényleg szükségünk van-e külön WC tisztítóra, többféle vízkőoldóra, kályhatisztítóra, felmossószerre és egyéb célokra használható vegyszerekre? Bár az utóbbi évtizedekben robbanásszerűen elszaporodtak a háztartásban használatos vegyi anyagok, ezek közül sok szer egészségre és környezetre kifejtett hatását nem is vizsgálták meg. Utólagos tanulmányokból azonban sok esetben kiderül, hogy a különböző háztartásban használatos tisztítószerek korántsem ártalmatlanok az egészségre, sőt, a bennük található egyes káros vegyi anyagok felhalmozódhatnak a szervezetben, és felelőssé tehetők az egyre elszaporodó daganatos betegségek, termékenységi problémák és allergiás esetek kialakulásában.<br />A tisztítószerek 90 százaléka víz, amikor tehát ilyen szereket vásárolunk, akkor ennek a víznek a szállítását fizetjük meg, valamint a flakonok előállítását, mely a szállítással együtt igen nagy terhelést jelent a környezetünkre: energia és anyagfelhasználással jár és hulladékot is képez. Az élővizekbe kerülő vegyszerek káros hatással vannak a vizek élővilágára (a halak elpusztulnak, megváltoztatják nemüket!)<br />Mit tehetünk? A modern csodaszerek használata helyett, ajánlatos elővennünk a nagyanyáink idejében használt tisztítószereket, mert ezek hatékonyak, olcsók, és nem károsítják egészségünket, nem szennyezik környezetünket. Vegyünk hát elő a mosószódát, szódabikarbónát, ecetet, citromsavat és mosószappant. Lássuk, modern háziasszonyként mit kezdhetünk velük.<br /><br />Praktikák<br /><br />Mosás:<br />-Fontos, hogy ne használjunk a szükségesnél több mosószert. Kísérletezzük ki a számunkra elegendő legkisebb mennyiséget, ugyanis a gyártók előszeretettel ajánlanak a szükségesnél nagyobb mennyiségű mosóport egy-egy mosáshoz.<br />-Töltsük meg a mosógépet, ne mossunk fél adagot, ha tehetjük. Az sem jó viszont, ha túlságosan megtömjük a gépet.<br />-a lehető legalacsonyabb hőfokon mossunk<br />-a foltokat kezeljük mosás előtt természetes folttisztító szappannal (ökörepe szappan, Imse Vimse folttisztító szappan), vagy áztassuk mosószódás vízbe (15 l víz, 1-2 ek szóda)<br /><br />Mosópor helyett használhatunk:<br />-mosódiót(ha nem túl szennyezettek a ruhák)<br />-mosódiót mosószódával (így növeljük a mosódió hatékonyságát), esetleg aktív oxigénes fehérítővel (fehérítő só-nátrium perkarbonát)<br />-reszelt mosószappant (3-4 ek)<br />-mosóport és szódát (pl. 50-50 ml)<br /><br />Textilöblítő (bőrirritációt, asztmát, légúti problámákat okozhat, csökkenti a textilek nedvességszívó képességét-pl. törülközőknél) és vízkőtlenítő (drága és fölösleges) helyett:<br />-öblítsünk ecettel- az öblítő helyére tegyünk fél-egy dl. ecetet<br /><br />Mosógép vízkőtlenítése: öntsünk 1,5 kg citromsavat és 3-4 dl forró vizet a dobba, időnként forgassuk meg, 24 órán át hagyjuk hatni, majd indítsunk egy 40 fokos mósóprogramot.<br /><br /><br />Takarítás<br />-megelőzés: frissen töröljük le, takarítsuk fel amit lehet- az odaszáradt, égett szennyeződésekkel nehezebb elbánni<br />-vízkő eltüntetésére: citromsav, ecet<br />-zsíros szennyeződésekre: mosószóda, szódabikarbóna<br /><br />Felmosáshoz: ha zsíros szennyeződéssel is kell számolni, tegyünk a felmosóvízbe 1-2 ek szódabikarbónát vagy mosószódát. Ha nincs zsíros szennyeződés, csak por, elég a sima forró víz is.<br /><br />Kályha, főzőlap lemosása: vízzel áztassuk fel a szennyeződést, súroljuk át szódabikarbónás szivaccsal-ronggyal, majd mossuk le vízzel<br /><br />Kagyló: a zsíros szennyeződéseket szódabikarbónával, mosószódával, a vízkövet citromsóval (nedves rongyra, szivacsra citromsavat teszünk, vagy oldatot készítünk), ecettel távolítsuk el<br /><br />WC, fürdőkád- szódabikarbóna, ecet<br /><br />Lefolyótisztítás: mielőtt bármilyen tisztítószert bevetnénk, csavarjuk le és tisztítsuk ki a szűrőt, használjuk a régi és jól bevált pumpát. Ha ez nem elég: öntsünk szódabikarbónát a lefolyóba, majd öntsünk rá ecetet. Ha még így sem dugul ki a lefolyó, mosószódából és vízből készítsünk sűrű oldatot, melegen öntsük a lefolyóba, és hagyjuk pár órát állni.<br /><br />Légfrissítés: szellőztessünk gyakran, illatosításra helyezzünk el szárított levendulát tartalmazó zsákocskákat a házban, a szobanövények is frissítik a levegőt<br /><br />Ablakmosás, tükör: tiszta vízzel, mikroszálas törlőkendővel, ecettel-újságpapírral<br /><br />Fertőtlenítőszerek helyett: a forró víz majdnem minden baktériumot elpusztít!<br /><br /><object width="350" height="385"><param name="movie" value="http://www.youtube.com/v/Rrb4efvPpPE&amp;hl=en_US&amp;fs=1"></param><param name="allowFullScreen" value="true"></param><param name="allowscriptaccess" value="always"></param><embed src="http://www.youtube.com/v/Rrb4efvPpPE&amp;hl=en_US&amp;fs=1" type="application/x-shockwave-flash" allowscriptaccess="always" allowfullscreen="true" width="350" height="385"></embed></object><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/2326960215316992785-168783213801075228?l=anyakozelben.blogspot.com' alt='' /></div>rékahttp://www.blogger.com/profile/12842737598253504098noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2326960215316992785.post-54700828851454582452009-10-24T20:21:00.004+03:002009-10-24T20:31:22.567+03:00<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://3.bp.blogspot.com/_fqC1ZeJGTMM/SuM4cij3yWI/AAAAAAAAAiE/Ic7NZPEFPtk/s1600-h/vasarhely_hordozohet.JPG"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 240px;" src="http://3.bp.blogspot.com/_fqC1ZeJGTMM/SuM4cij3yWI/AAAAAAAAAiE/Ic7NZPEFPtk/s320/vasarhely_hordozohet.JPG" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5396218841484740962" /></a><br /><br />Szeptember 26-án először csatlakozott Marosvásárhely a Nemzetközi Babhordozó Héthez. Rövid programunkkal azt szerettük volna elérni, hogy minél többen megismerhessék az újnak számító babahordozási módokat, a hordozás előnyeit. <br /><br />A programban nem volt külön meghirdetve, csak levelezőlistákon futott, hogy pénteken, 25-én, a Somos tetőn lesz lehetőség hordozókat kipróbálni, kötözéseket tanulni. Nagyon kellemes, hangulatos egy-másfél óra volt. Mindenki jókedvű és érdeklődő. Bátran próbálgatták a kötési módokat, annyira nem is volt szükség a próbababákra, mindenki a saját gyerekével ügyeskedett. Ez az igazán kellemese és felszabadult kis társaság hangulata adta meg a lelki löketet ahhoz, hogy a másnapnak bizakodóan induljak neki. <br /><br />Programunk szombat délelőtt 10 órakor kezdődött egy sétával. A Színház térre vártuk a csatlakozókat. Én és a férjem értünk oda először és nem kis ijedtségemre azt tapasztaltam, hogy magunk vagyunk csak, de közben láttam érkezni az Erdély TV stábját és egy újságírót, közben hívott a Realitatea TV riportere, hogy várjuk meg őket is. Mondtam, hogy még mindenki késésben van. Biztatgattam a jelenlévő média-képviselőket, hogy leszünk még többen is, közben elszalasztottam a páromat a Virágórához, hogy hátha valaki ott is várakozik, mert a szervezés legelején még egy ottani találkozási pontot jelöltünk meg. Nagy kő esett le a szívemről mikor az első hordozott baba és szülei megjelentek, nemsokára érkezett Cirmocska és családja és szépen lassan gyülekeztünk. Öröm volt látni a színes kendőket és babákat. Olyan szép időt adott a Fennvaló is. Kezdtem jól érezni magam. Közben a riporterek szétszéledtek és kérdezgették a jelenlévőket, jó érzés volt a készséggel válaszoló szülők arcát látni. Mindenki mosolygós volt, a babák szupernyugodtak. Elindult a menet. Körbesétáltuk a fő teret sokak csodálkozó pillantásaitól követve. Ahogy figyeltem az embereket a legtöbbjüknek mosolyt csalogatott arcára a látvány. Egy megbotránkozó arckifejezéssel sem találkoztam. A Színház térre visszaérve a délutáni viszontlátás reményében szétváltunk. Összesen 12 hordozott baba vett részt a sétán.<br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://1.bp.blogspot.com/_fqC1ZeJGTMM/SuM5Hh1xpDI/AAAAAAAAAiM/y9fzCH_IPj0/s1600-h/vasarhely_hordozohet2.JPG"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 240px;" src="http://1.bp.blogspot.com/_fqC1ZeJGTMM/SuM5Hh1xpDI/AAAAAAAAAiM/y9fzCH_IPj0/s320/vasarhely_hordozohet2.JPG" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5396219580025775154" /></a><br />A délutáni program előtt egy kicsit kapkodósra sikeredett a készülődés. Nem számoltunk azzal, hogy a fal nem igazán tolerálja a ragasztót és potyogni kezdtek a képek. Több időt vett fel a képek kifüggesztése mint gondoltuk. Mire megérkeztek az első érdeklődők a teret szépen elrendeztünk, ott volt a játszószőnyeg is. A pszichológusnő egy nagy doboz könyvvel érkezett, meg lehetett vásárolni „Az elveszett boldogság nyomában” c. könyvet is, amiről többek közt a beszélgetés során is szó esett. A kontinuum elv és hordozás témában egy alapmű. Maga a beszélgetős előadás szép volt, érintve voltak mindazok a lényeges pontok amelyek nagy mértékben meghatározzák azt az elvet ami miatt sokan hordozzák a gyereküket és kötődve nevelnek. Előjöttek gondolatok kórházi szülés, császármetszés és otthonszülés témában is, de erre szemmel láthatóan nem mindenki volt befogadó, elfogadó, néhány embert zavart, hogy a téma nem volt jobban leszűkítve. Örültem, hogy igazán voltak érdeklődő jelenlévők akik épp úgy szóban is hozzátettek kérdéseikkel, megjegyzéseikkel a beszélgetéshez mint az utána következő hordozópróbálgatáskor is kíváncsiskodva jelen tudtak lenni. Többen is kitöltötték az aprócska kérdőívet és figyelmesen olvasgatták a helyes hordozás alapjait ismertető és az ortopédiailag megfelelő hordozó előnyeit bemutató plakátot, valamint sok fogyott az ismeretterjesztő szórólapokból is. Összeszámoltam, összesen 15 gyerek és baba volt a hozzátartozóikkal együtt. Ez nagyon szép eredmény, már csak azért is, mert maga a rendezvénynek nem volt nagy reklámja és ez a téma igen keveseket tud mozgósítani. Őszintén örülök, hogy ilyen szép számmal voltak érdeklődők. Jövőre ha sikerül, akkor egy kicsit több témában szeretném, ha meg tudnánk szervezni ezt a napot, vagy akár napokat. A budapesti rendezvénysorozat számtalan jó ötletet adhat. Igen sokan várták és remélték, hogy lesz hordozóértékesítés is, ezt jövőre mindenképp be kell vennünk a programba. <br /><br />Összességében, számomra nagy meglepetés volt ez a néhány aprócska program melyre többen voltak kíváncsiak, mint gondoltam.<br /> <br />Estére már nagyon elfáradtam, de annál boldogabban mentem haza, mert tudtam, hogy sikerült összehoznunk egy olyan rendezvényt melynek programját nem egy népszerű téma szolgáltatta. Még a vár udvarán magamra kötöttem Sárikát (próbabab) és úgy battyogtunk haza hármasban. Jó érzés volt. Milyen lesz mikor a saját babám fog a hátamon mamagolni?<br /><br /><br />bejegyezte: Kókamóka<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/2326960215316992785-5470082885145458245?l=anyakozelben.blogspot.com' alt='' /></div>rékahttp://www.blogger.com/profile/12842737598253504098noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-2326960215316992785.post-37080419887163900102009-10-24T19:21:00.008+03:002009-10-24T20:36:16.556+03:00Mindenkinek ajánlom figyelmébe nagy szeretettel. További bizonyíték arra, hogy miért jó a kötődő nevelés és miért nem jó, ha valaki az ösztöneit a környezet hatására ("felkapatod", "soha nem szabadulsz meg tőle", "hisztis lesz") megpróbálja elnyomni.<br /><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://4.bp.blogspot.com/_fqC1ZeJGTMM/SuM644QfdbI/AAAAAAAAAic/k9bNuOFvgCA/s1600-h/NLcikk_1.jpg"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 230px; height: 320px;" src="http://4.bp.blogspot.com/_fqC1ZeJGTMM/SuM644QfdbI/AAAAAAAAAic/k9bNuOFvgCA/s320/NLcikk_1.jpg" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5396221527368627634" /></a><br /><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://1.bp.blogspot.com/_fqC1ZeJGTMM/SuM6_Sei6DI/AAAAAAAAAik/Rj0ooL2eoig/s1600-h/NLcikk_2.jpg"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 232px;" src="http://1.bp.blogspot.com/_fqC1ZeJGTMM/SuM6_Sei6DI/AAAAAAAAAik/Rj0ooL2eoig/s320/NLcikk_2.jpg" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5396221637486110770" /></a><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/2326960215316992785-3708041988716390010?l=anyakozelben.blogspot.com' alt='' /></div>kókamókahttp://www.blogger.com/profile/08315747162044269471noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2326960215316992785.post-63647398068840224802009-09-18T10:13:00.008+03:002009-09-18T10:58:28.550+03:00<strong><span style="font-size:130%;">Babahordozás Marosvásárhelyen</span></strong><br /><div></div><a href="http://3.bp.blogspot.com/_FxiTeayMiKQ/SrM5xLEhEII/AAAAAAAAAAM/gMimHYRRNKo/s1600-h/NBH+plakat-C+2..jpg"><img style="MARGIN: 0px 0px 10px 10px; WIDTH: 320px; FLOAT: right; HEIGHT: 226px; CURSOR: hand" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5382709496585982082" border="0" alt="" src="http://3.bp.blogspot.com/_FxiTeayMiKQ/SrM5xLEhEII/AAAAAAAAAAM/gMimHYRRNKo/s320/NBH+plakat-C+2..jpg" /></a><br /><div>Szeptember 20. és 27. között már másodszor rendezik meg a világ számos országában a <strong>Nemzetközi Babahordozó Hetet</strong>, melyhez <strong>szeptember 26</strong>-án Marosvásárhely is csatlakozik.</div><br /><div></div><br /><div><strong>Program</strong>:</div><br /><div></div><br /><div>10:00 - <strong>Hordozós séta</strong> a város központjában, indulás a Színház térről. Célunk a figyelemfelkeltés és népszerüsítés.</div><br /><div></div><br /><div>17:00 - <strong>Hordozás a világ körül</strong> - fotókiállítás a Teatru74-ben (Vár, Mászárosok bástyája). A kiállítást megnyitja és előadást tart Kovács Réka Rozális pszichológus, édesanya. Szó esik a hordozás történetéről és pozitív előnyeiről úgy a babab mint az anya szempontjából. </div><br /><div></div><br /><div>17:30 - <strong>Helyesen hordozni tudni kell</strong> - rövid ismertető a kényelmes és ortopédiailag jól bevált hordozóeszközökkel, kipróbálási lehetőséggel. Élmények, tapasztalatok megosztása egymással - kötetlen beszélgetés a babák hordozásáról.</div><br /><div></div><br /><div>A programra a belépés díjtalan! További részletek: <a href="http://www.hordozas.hu/">http://www.hordozas.hu/</a> . <strong>Érdeklődni lehet Tarczali</strong> <strong>Mónikánál</strong> <a href="mailto:tarczalimonika@yahoo.com">tarczalimonika@yahoo.com</a> e-mail címen, valamint <strong>Kürti Emőkénél</strong> a 0745 14 29 31-es telefonszámon vagy az <a href="mailto:emtesz14@yahoo.com">emtesz14@yahoo.com</a> címen lehet.</div><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/2326960215316992785-6364739806884022480?l=anyakozelben.blogspot.com' alt='' /></div>kókamókahttp://www.blogger.com/profile/08315747162044269471noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2326960215316992785.post-81133627017813057562009-09-18T00:13:00.005+03:002009-09-19T20:03:14.962+03:00<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://4.bp.blogspot.com/_fqC1ZeJGTMM/SrKomHMfmKI/AAAAAAAAATk/JyM4Y5-esNY/s1600-h/hordozhet_plakat+copy.jpg"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 214px;" src="http://4.bp.blogspot.com/_fqC1ZeJGTMM/SrKomHMfmKI/AAAAAAAAATk/JyM4Y5-esNY/s320/hordozhet_plakat+copy.jpg" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5382549877381109922" /></a><br />Idén Erdély több városa is megünnepli a Nemzetközi Babahordozó Hetet. Lelkes anyukák szervezik a programokat a következő városokban: Marosvásárhely, Csíkszereda, Sepsiszentgyörgy, Nagyvárad, Szatmárnémeti és Kolozsvár. Több helyen lesz hordozós séta, elhangzanak majd érdekes előadások, és lehetőség lesz babahordozók kipróbálására, mosható pelenkákkal való ismerkedésre.<br />A plakáton a <span style="font-weight:bold;">szatmárnémeti</span> rendezvények részletes programját olvashatjátok.<br />Várunk! <br /><br />A <span style="font-weight:bold;">sepsiszentgyörgyi </span>program:<br /><br />Szeptember 21, hétfő, 17 óra - Hordozós séta, találkozás a parkban a pavilonnál<br />Szeptemeber 22, kedd, 12 óra - Beszélgetés a hordozásról, hordozóeszköz bemutató, kipróbálási lehetőség - FER Baba-mama-papa klub, az uszoda épületében, első emelet<br /><br /><span style="font-weight:bold;">Babahordozó nap Nagyváradon</span><br /><br />szeptember 22. 17-20 h<br />Posticum – Aula Magna<br /><br />- Miért szoptassuk és hordozzuk igény szerint újszülött babánkat? neonatológus orvos előadása<br />- Babahordozás, hordozók – interaktív előadás<br />- Mosható pelenka – megéri?<br />- különböző hordozók, mosható pelenkák börzéje<br />- szoptatási és hordozás tanácsadás<br />- kötetlen beszélgetés hordozós és szoptatós édesanyákkal<br />- hordozós fotókiállítás<br /><br /><span style="font-weight:bold;"><br />Csíkszereda<br /></span><br />Időpont: szeptember 23. szerda<br />16 óra: Hordozós séta és szórólapok osztogatása<br />Gyülekező: központi Park<br /><br />17 óra: Hordozós asztal (hordozóeszközök bemutatása kipróbálási lehetőséggel, kérdések hordozó anyukáktól)<br />Helyszín: Szabadság tér (taps tér)<br />Rossz idő esetén Lazarus ház 116-os terem <br /><br /><br /><span style="font-weight:bold;">Kolozsvár</span><br />helyszín: Életfa székhely (Széchenyi tér 6. szám)<br />szeptember 22.<br />17 óra Hordozás ortopéd szemmel (román nyelvű előadás), a belépés ingyenes<br /><br />szeptember 23.<br />11 órai kezdettel Hordozós felvonulás – indulás a Sétatérről a Főtéren át a Botanikus kertbe<br /><br />helyszín: Életfa székhely (Széchenyi tér 6. szám)<br />szeptember 24.<br />18 óra Szoptatás és az újszülött ellátása – előadó: Muresan Márta neonatológus, szoptatási tanácsadó, a belépés ingyenes<br /><br />helyszín: Életfa székhely (Széchenyi tér 6. szám)<br />szeptember 25.<br />9-18 óra között Szülésfelkészítő tréning – előadó: dr. Geréb Ágnes szülész-nőgyógyász, független bába és Németh Mónika független bába, jelentkezni a kadar.melinda@yahoo.com címen lehet, a belépő 60 lej.<br /><br />A programokat az Életfa Családsegítő Egyesület szervezi .<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/2326960215316992785-8113362701781305756?l=anyakozelben.blogspot.com' alt='' /></div>rékahttp://www.blogger.com/profile/12842737598253504098noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2326960215316992785.post-60659588566512480522009-09-13T08:24:00.003+03:002009-09-13T08:26:38.127+03:00Az alábbi felvétel a Nemzetközi Babahordozó Hét népszerűsítésére készült, melyet szeptember 21-28 között, idén is megszervez a Babywearing International szervezet a The BabyWearer amerikai fórum közösségével együtt. A romániai és magyarországi rendezvényeket egy következő bejegyzésben hirdetjük meg. Gyertek ti is! <br /><br /><br /><object width="420" height="340"><param name="movie" value="http://www.youtube.com/v/A8Wd-Rj17jg&hl=en&fs=1&"></param><param name="allowFullScreen" value="true"></param><param name="allowscriptaccess" value="always"></param><embed src="http://www.youtube.com/v/A8Wd-Rj17jg&hl=en&fs=1&" type="application/x-shockwave-flash" allowscriptaccess="always" allowfullscreen="true" width="420" height="340"></embed></object><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/2326960215316992785-6065958856651248052?l=anyakozelben.blogspot.com' alt='' /></div>rékahttp://www.blogger.com/profile/12842737598253504098noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2326960215316992785.post-66267707929410236012009-08-30T15:54:00.007+03:002009-08-31T13:04:33.139+03:00Amikorra kislányom közeledett a bűvös hat hónapos életkorhoz, már több cikket, könyvet, honlapot böngésztem végig a hozzátáplálás témájában, ugyanis arra készültem, hogy a féléves korig kizárólag anyatejen nevelt lányomat lassan megismertetem a szilárd ételek világával. A sok olvasmányból egy dolog szűrődött le: a hozzátáplálás komoly, már-már félelmetes tudomány, talán a vegytannal és matematikával rokon. Csak úgy röpködtek a különféle hajmeresztő zöldség és gyümölcskombinációk, például sütőtök-krumpli-cékla, spenót-krumpli-sárgarépa, amikről csak így olvasva is el tudtam dönteni, hogy én biztosan nem enném meg. Arról is olvastam, hogy hogyan kell grammonként, kanalanként növelni a mennyiséget, és mikor melyik szoptatást kell kiváltani (már ez a szó is ellenszenves volt valamiért) szilárd táplálékkal. Azon tűnődtem, hogy vajon tényleg erre lenne szüksége az én hat hónapos kisbabámnak, hogy a következő hónapokban fél napokat a konyhában pepecseljek a különböző pépek elkészítésével, melyeket lehet meg sem fog kóstolni. (mert az üveges pépeket eleve kizártam). Szeretek főzni, de ez a nemes feladat valahogy nem lelkesített. A szoptatás is igény szerint zajlott (és így van ez mai napig) nálunk, tehát nem nagyon létezett olyan, hogy az x vagy y órai szoptatás, amit aztán kiválthattam volna a különböző zöldség- vagy gyümölcspépekkel. <br /> <br /> Már-már ráadtam volna a fejem a pépekkel való babrálásra, amikor két <a href="http://www.mamami.hu/cikkek/szoptatas/">életmentő cikkre</a> bukkantam. Ezekből a cikkekből az derült ki, hogy nem csak úgy lehet hozzátáplálni, ahogyan azt addig olvastam. Az igény szerinti hozzátáplálás (baby led weaning) szerint ugyanis egyáltalán nincs szükség pépekre, nem kell a babát pontos órarend szerint etetni és szoptatásokat kiváltani. Az igény szerinti hozzátáplálás arról szól, hogy hogyan lehet természetes módon, játszva bevezetni kicsinyünket a szilárd táplálékok világába. Az igény szerinti hozzátáplálás az igény szerinti szoptatás magától értetődő kiegészítője. A módszer lényege: a babát többféle párolt vagy nyers (de puha), korának megfelelő táplálékkal kínáljuk (azaz elé tesszük, nem nyomjuk kanállal a szájába), és rá bízzuk, hogy mit, mennyit eszik, és emellett igény szerint szoptatjuk. Ennek megfelelően, lányomat tovább szoptattam, úgy, ahogy igényelte, és ezen kívül elkezdtem egyébbel is kínálgatni. Eleinte még csak naponta egyszer kínáltam, általában akkor, amikor mi is ebédeltünk. Párolt brokkolival kezdtük, amit rózsáira bontottam, és így jól meg lehetett fogni a „nyelénél” fogva. Kezdetben kevés, később egyre több jutott a gyomrába is. Hétről-hétre egyre ügyesebben fogta meg és majszolta a párolt murokhasábokat, a brokkolit, az őszibarackot, párolt almát, körtét. Ahogy teltek a hetek, bővült a kínálat, a leányzó pedig már ügyesen megtanult ülni a hatalmas tálcával ellátott etetőszékben, és minden alkalommal, amikor mi ettünk, őt is beültettem és megkínáltam különböző neki való ételekkel. Így a hozzátáplálásból egyáltalán nem csináltunk ügyet, hanem csak úgy megtörtént. Ágnes részt vett, és vesz azóta is a családi étkezéseken, és bár eleinte csak kézzel evett, most már ügyesen használja a kanalat és villát is. (amikor nagyon éhes, még mindig kézzel a leggyorsabb). <br /> <br /> Ehhez a módszerhez nincs szükség mérlegre, pontos órára, csak egy kis türelemre, egy használható hozzátáplálási táblázatra (az allergiák kialakulásának veszélye miatt fontos betartani a sorrendet), és sok humorérzékre (az önálló evés sok maszattal jár  ).<br /> Azóta is örülök, hogy rátaláltam erre a módszerre, és kislányom étkeztetése nem vált görcsösen teljesítendő feladattá és nekem sem kellett vegyésszé képeznem magam, viszont van egy örömmel evő lányom.<br /><br /><br />Az irányzatnak kevés irodalma van magyar nyelven, de akit érdekel, angolul olvashat róla a következő oldalakon:<br /><br />http://babyledweaning.blogware.com<br /><br />http://en.wikipedia.org/wiki/Baby-led_weaning<br /><br />http://www.wholesomebabyfood.com/babyledweaning.htm<br /><br />http://www.babyledweaning.com/forum<br /><br />Vagy magyarul beszélgethet igény szerint hozzátápláló anyákkal, <a href="http://www.mamami.hu/forum/showthread.php?t=30">itt</a>.<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/2326960215316992785-6626770792941023601?l=anyakozelben.blogspot.com' alt='' /></div>rékahttp://www.blogger.com/profile/12842737598253504098noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-2326960215316992785.post-74889673319276573772009-05-26T15:29:00.002+03:002009-05-26T15:32:03.454+03:00<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://3.bp.blogspot.com/_fqC1ZeJGTMM/ShvhJ5f-mlI/AAAAAAAAAFE/c125dAfxdSU/s1600-h/DSCN1106.JPG"><img style="cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 240px;" src="http://3.bp.blogspot.com/_fqC1ZeJGTMM/ShvhJ5f-mlI/AAAAAAAAAFE/c125dAfxdSU/s320/DSCN1106.JPG" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5340109343347874386" /></a><br />Beköszöntött a strandszezon, lassan érdemes beszerezni az úszópelenkát a legkisebbeknek.<br /><br />Nyáron sok kisbaba szeret naphosszat pancsolni az udvarokon elhelyezhető kismedencékben, vagy a családi nyaralás során. Ilyenkor, ha nem szeretnénk naponta többször vizet cserélni a kismedencében úszópelenkát szokás használni. Nyilvános strandokon, úszómedencékben pedig egyenesen kötelező.<br /><br />Kevesen tudják, de úszópelenkából is van mosható változat. Elegendő egy darabot megvenni, és az egész nyárra biztosítva van az úszópelenka. A környezetvédelmi és egyéb megfontolásokon túl, azért is előnyös mosható úszópelust használni, mert az eldobhatóval szemben ez nem szívja meg magát vízzel. Ezek a pelenkák ráadásul annyira szépek, színesek, hogy külön fürdőnadrágra nincs is szükség.<br /><br />A fürdésre, úszásra alkalmas, újra felhasználható pelenkákat be lehet szerezni legtöbb mosható pelenkát forgalmazó boltban, online áruházban.<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/2326960215316992785-7488967331927657377?l=anyakozelben.blogspot.com' alt='' /></div>rékahttp://www.blogger.com/profile/12842737598253504098noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-2326960215316992785.post-19283375403125839812009-04-22T14:36:00.002+03:002009-04-22T14:39:44.079+03:00 <meta equiv="CONTENT-TYPE" content="text/html; charset=utf-8"><title></title><meta name="GENERATOR" content="OpenOffice.org 2.3 (Unix)"> <style type="text/css"> <!-- @page { size: 8.5in 11in; margin: 0.79in } P { margin-bottom: 0.08in } --> </style> <p style="margin-bottom: 0in;"> <br /></p> <p style="margin-bottom: 0in;"> Katyica vagyok, Nagyváradon élek férjemmel és gyermekeimmel(Lackó 2003.09.09 és Ilona 2007.11.27),1995 óta vagyok óvónéni itt városunkban.</p> <p style="margin-bottom: 0in;"> A szoptatás nem indult zökkenőmentesen, de remélem annál sikeresebben fog zárulni majd sok-sok év múlva.A babavárás vége fele megkerestem a háziorvosomat,aki felhívta a figyelmemet ,hogy ha nem szeretném, hogy sebes legyen a mellbimbóm akkor minden este tusolás után törölközővel, és fogkefével edzem , amit meg is tettem, de szerencsére hamar feladtam a fájdalom miatt. A szülés előtt bevásároltam 3-4 cumisüveget, játszócumit, mert nálunk a kisbaba elképzelhetetlen ezek nélkül,és úgy gondoltam mivel édesanyámnak sem volt teje, én sem fogok tudni szoptatni.</p> <p style="margin-bottom: 0in;"> Lackó születése, elég fonákul sikerült, mert nem tudtam mi történik, már hetekkel előbb megszerették volna indítani a szülést, mondván a baba nagy, elszámolták a terminust. Férjemmel harcba száltunk így kaptunk még két hét haladékot, de ha semmi nem történik szeptember 8. megindítják a szülést. Persze nem történt semmi, így szeptember 8. megindították a szülést , majd császármetszésre került sor, mivel Lackó túl nagy baba volt(4800gr.), és nem tudtam volna megszülni, legalább is ezt mondták! Az operáció után ,( ami altatásban zajlott) , különválasztottak minket, és két napig csak az ajtóból láthattam, mellre tenni esélyem sem volt, különben is: Nincs még teje magának!!(mondogatták a nővérkék, neonatológus).Persze ez idő alatt tejporozták, fecskendővel a kívánt mennyiséget kb 20-30 másodperc alatt belenyomták! Így kerültünk saját kérésre baba mama szobába 2 nap után, majd sok sok sírás és kudarc után a 4.napon saját felelősségre haza. Lackó a kórházban egyáltatlán nem volt hajlandó szopizni, így biztos voltam benne ha még maradunk akkor végleg lőttek a szopinak.</p> <p style="margin-bottom: 0in;"> Itthon egy kedves 3 gyerekes barátnőm biztatott, hogy olyan nincs , hogy nem tudok szoptatni, legalább egy próbát tegyek. Ezzel nem is lett volna baj, de a gyerek ha meglátta , vagy megérezte a cicit sírásba fogott és rázta a fejét nem akarta bekapni a mellemet. Sokszor 5-6 perc is eltelt mire végre elfogadta, ekkor már én is sírtam, hogy milyen anya vagyok, hogy nem tudok szoptatni! Persze nem figyeltem , hogy kapja be így a 2. napon már elviselhetetlen fájdalmakkal, és sebes mellbimbóval szoptattam, de nem tudom honnan lett annyi elszántság bennem, hogy nem akartam feladni.Éjszakánként keresgéltem a neten , hogy hogy lehetne javítani a kialakult helyzeten . Ekkor bukkantam rá a babaneten Sződy Judit válaszaira, a rendélő szoptatási rovatában. Túlzás nélkül mondhatom , hogy ő volt a láthatatlan megmentőm, és akkoriban válaszait kivülről tudtam. Elkezdtem a gyakorlatba ültetni a javaslatait, de közben megjelent a háziorvosunk a szokásos első babaviziten. Amikor megmérte Lackót elszörnyülködött, hogy mennyit esett vissza a súlyából(kb.500 gr.) és jó lenne ha nem kísérletezgetnék hanem programot állítanék be :3-4 óránként etessem de ne többet mint 20 percet, közte ha sír teát adjak, éjszaka semmiképp ne szoptassam mert a gyomornak is pihenőre van szüksége, inkább este tömjem meg jól,szopi után tejporral ha kell.</p> <p style="margin-bottom: 0in;"> Persze az olvasottak után dehogyis hallgattam én a dokinénire, tettem amit Sz. J. javasolt. Először is a technikát figyeltem. Hamar rájöttem , hogy a klasszikus bölcsőtartás nekünk nem jön be mivel a melleim túl nagyok, így megpróbálkoztunk a fekve szopival, és a hónaljtartással. Mindkettő nagyon kényelmesnek bizonyult, figyeltem nagyon arra , hogy helyesen kapja be a bimbót. Az akkora már kialakult nagyon mély sebeket egy egyszerű szűrővel oldottam meg, így a kisbaba nyála és az anyatej gondtalanul rászáradhatott a mellbimbóra, és még levegőzött is.</p> <p style="margin-bottom: 0in;"> A szopik kb. 2 órát tartottak köztük 2 óra szünet, éjszaka talán kicsit rövidebbek voltak a szopik de mindenképp 1 és másfél óra között, majd észrevétlenül lecsökkent, de nagyon lassan, a 2. hónap végére 55- 60 percekre. Természetesen minket sem kerültek el a növekedési ugrások, ilyenkor 2-3 napig egész nap szinte cicin volt.</p> <ol><p style="margin-bottom: 0in; text-align: justify;">A 6.hónap tájékán a hosszas hordozás miatt(kenguruban) megnyomódhatoot egy tejcsatorna. Elég csúnyán begyulladt, majd nagyon belázasodtam(39 fok fölé), és iszonyúan fájt a mellem. Ekkor találtam rá a La Leche Liga honlapjára,és elkezdtem a kicsikét fölülről szoptatni, szopik előtt meleg tussal körkörösen masszíroztam így gyógyszerek nélkül 2 nap alatt rendbejött, sok sok szopival a fájós mellből. Lackó a 6. hónapig kizárólag anyatejen élt majd 3 éves korban közös megegyezéssel abbahagytuk, mivel a kistesó nem jelezte jöttét, de már nagyon vártunk rá, no meg nagycsaládot szerettünk volna( a mai napig is azt szertnénk). 2005 áprilisában találkoztunk Martinovichné Debulay Biancával, Nagyvárad Réten a családi napon, amikor a szoptatás szépségéről tartott egy rövid előadást. Akkor fogalmazódott meg először bennem, hogy szeretnék én is segíteni az édesanyáknak a szoptatás művészetében.</p><p style="margin-bottom: 0in;">Mikor 3 hónapra a szoptatás abbahagyása után kiderült babát várunk(kb. egy éve akkor már próbálkoztunk), tudtam ,hogy most azt szeretném ha minden másképp alakulna.</p><p style="margin-bottom: 0in;">Gyorsan orvost váltottam, aki megígérte mindent megtesz azért, hogy természetes szülésem legyen, és rögtön ráteszi a babát a mellemre.</p><p style="margin-bottom: 0in;">A 40.hét után amikor nem történt semmi vártunk a 41. hét végéig, folyamatos fájások, és elég csúnya vérzés után a doktornő a császármetszés mellett döntött, (Ilona 4600 gr. született, egy nagy vérömlennyel a kis fején mert ő szeretett volna kibujni már rég, de a testem nem engedte :-(( ) Epidurális érzéstelenítéssel(ami Nagyváradon évi3-4 alkalommal ), rögtön a mellkasomra helyezték, majd a műtőböl kitolva rögtön szopizott, és azóta nem engedtük el egymást, még az intenzíven sem. Azóta szopizik hol többet, hol kevesebbet, de éppen annyit amennyit szeretne és akkor amikor ő szeretne. Mindketten sokat szoptak, sőt Ilus sokat szopik éjszaka, de nem bánom, mert igenis nem szégyellem ,hogy minden rezdülésükre válaszolok! Közös nagy családi ágyban alszunk, a rácsos kiságyat csak fényképről ismerik, és Ilonát már hordozókendőben hordoztam születése óta. Nagyon sokat volt és van rajtam , házimunkát, bevásárlást, mindent így intézünk. Úttörők vagyunk, Nagyváradon a hordozókendővel .</p><p style="margin-bottom: 0in;">Így lassan öt éve szoptatok, és most már úgy éreztem hiteles képviselője lennék a LLL-nek, szellemiségének, mert tudom, látom és tapasztalom a gyermekeimen mit is jelent a kötődő nevelés, ami Lackónál még csak ösztönből volt, Ilonkánál meg rádöbbentem , hogy jé!!!! ..én így csináltam Lackóval is, csak nem tudtam , hogy így hívják!!! 3 hónapja jelentkeztem a LLL csoportvezetőnek, és reményeim szerint Erdélybe is elindul a liga, ami nagyon sok édesanyának fog segítséget nyújtani.</p><p style="margin-bottom: 0in;">Ami Ilonkával kicsit más, az hogy habár lassan betöltjük a 17 hónapot nem eszik szó szerint szinte semmit, pedig kínálgatjuk, részt vesz a családi étkezéseknél, egészséges ételek de semmi.</p><p style="margin-bottom: 0in;">Én már beletörődtem, kínálgatom rendületlenül, és majd ő eldönti mikor kér és mennyit.Amúgy Lackó fiam meg akármennyi szopira akármennyi, és bármilyen ennivalót elfogadott, de hát nem vagyunk egyformák!</p></ol> <p style="margin-bottom: 0in;"> </p> <p style="margin-bottom: 0in;"> Köszönöm a türelmet és elnézést ha egy kicsit hosszúra sikerült!</p> <p style="margin-bottom: 0in;"> </p> <div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/2326960215316992785-1928337540312583981?l=anyakozelben.blogspot.com' alt='' /></div>katyicahttp://www.blogger.com/profile/14553836936738803695noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-2326960215316992785.post-34295451463340077242009-03-26T08:49:00.005+02:002009-03-26T09:18:57.078+02:00Idén március 28-án szervezik meg világszerte a Föld Órája elnevezésű akciót a globális felmelegedés ellen. Oltsuk le mi is a villanyt egy órára, március 28-án, szombaton este 20:30 és 21:30 között.<br /><br />Íme a tavalyi felvételek:<br /><br /><object width="480" height="295"><param name="movie" value="http://www.youtube.com/v/1CRs-7lRlPo&hl=en&fs=1"></param><param name="allowFullScreen" value="true"></param><param name="allowscriptaccess" value="always"></param><embed src="http://www.youtube.com/v/1CRs-7lRlPo&hl=en&fs=1" type="application/x-shockwave-flash" allowscriptaccess="always" allowfullscreen="true" width="480" height="295"></embed></object><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/2326960215316992785-3429545146334007724?l=anyakozelben.blogspot.com' alt='' /></div>rékahttp://www.blogger.com/profile/12842737598253504098noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2326960215316992785.post-74491350435206941052009-03-13T10:19:00.007+02:002009-09-23T14:34:20.250+03:00Egyik előző bejegyzésemben arról írtam, hogy hogyan jutottam arra a döntésre, hogy a megszokott papírpelenka helyett mosható pelenkát vásároljak. Még most is emlékszem, hogy ezt követően milyen sok időt töltöttem azzal, hogy különböző internetes oldalakat böngésztem és kerestem, hogy milyent is válasszak, ugyanis mosható pelenkából ma már rengeteg féle-fajta van. Alábbi irományommal azoknak szeretnék segíteni, akik talán eljutottak már a döntéshez, de nem tudják, hogy hogyan tovább, hogy milyet, mennyit és honnan érdemes vásárolni.<br /><br /> <span style="font-style:italic;"><br /><span style="font-weight:bold;">Fajták</span></span><br /><br />A néhai tetrapelenka és gumibugyi helyét napjainkban többféle pelenka-rendszer vette át.<br /><span style="font-style:italic;"><br />Prefold</span> – a tetra pelenkához hasonló, de többrétegű pelenka, ami sokkal több nedvességet felszív mint a hagyományos tetra, hajtogatni kell. A prefoldhoz <span style="font-style:italic;">vízzáró pelenkakülsőt</span> kell használni. Ez a legolcsóbb megoldás. Méretenként 12 prefolddal és 3-4 külsővel boldogulni lehet. Nálunk kapható ilyen pelenka-rendszer a Bambino Mio. Akinek azonban lehetősége van külföldről rendelni, a fentebb említett nálunk kapható fajtánál olcsóbban is hozzájuthat prefold típusú pelenkához és hozzá való külsőhöz.<br /><span style="font-style:italic;"><br />Nadrágpelenka</span> (fitted/shaped diapers) – szabása hasonló az eldobható pelenkához, csak textilből készül. Anyaga lehet pamut, bambusz, mikroszálas, frottír stb. Nadrágpelenkából létezik egyméretes, ami újszülött kortól szobatisztaságig használható és patentokkal több méretre állítható, valamint többméretes. Ehhez is szükséges vízzáró pelenkakülső. Ebből is minimum 12-re van szükség, 3-4 külsővel (1 használatban, 1 mosásban, 1 bevetésre készen, 1 tartalék). Példák nadrágpelenka márkákra: Popolini, Lotties, Kushies, Bambinex (hamarosan a Greenbaby boltban), Cotonea (kapható nálunk) Imse Vimse, Motherease stb).<br /><br /><span style="font-style:italic;">AIO- All in One- pelenka</span> – a nedvszívó és vízzáró réteg egybe van varrva. Ebből 18-24 darabra van szükség. Előnye, hogy gyorsan feladható, egyszerűen kezelhető. Hátránya hogy nehezebben szárad, drágább. Példák márkákra: Kushies AIO, Mommy’s Touch, Bumgenius (www.eco-baby.ro), Swaddlebees, Monapel. Egy patentolható AIO pelenka, ami most már <a href="http://www.greenbaby.ro">Romániában is kapható</a> a Pop-in (ez szétszedhető, könnyen szárad, akárcsak az alább ismertetett zsebes pelenkák).gdtrza<br /><br /><span style="font-style:italic;">Zsebes pelenka</span> (pocket diaper/nappy) – ez egy zsebbel ellátott vízzáró nadrágpelenka (kívül vízzáró, légáteresztő PUL réteg, belül általában mikropolár), a nedvszívó betéteket a zsebbe kell betenni. Előnye: az AIO-hoz hasonlóan ezt is könnyű, egyszerű feladni, az AIO-val szemben ez gyorsan szárad, mert szét lehet szedni. Nekem 14 db zsebes pelenkám van, és ennyi elég úgy, hogy 2-2,5 naponta mosok. Éjszakára is ezt használjuk. Példák márkákra: <a href="http://www.greenbaby.ro">Romániában kapható</a> a Wonderoos, külföldön pedig a Bumgenius (Mo-on is be lehet szerezni, de külföldön olcsóbb), Fuzzi Bunz, Blueberry, Mommy’s Touch stb.<br /><span style="font-weight:bold;"><span style="font-style:italic;"><br />Tartozékok</span><br /></span><br />Plusz betétek a nedvszívás fokozására, pl. éjszakára, hosszabb sétához<br /><br />Papírbetét- lebomló anyagból készül, WC-be dobható, és használata jelentősen megkönnyíti a pelenka tisztítását. Romániában többek között a www.greenbaby.ro és a www.eco-baby.ro boltokban kapható. <br /><br />Vödör- a pelenkák tárolásához mosásig<br /><span style="font-weight:bold;"><span style="font-style:italic;"><span style="font-style:italic;"><br />Költségek</span></span></span><br /><br />A mosható pelenkázás kezdetben egy nagyobb befektetést igényel, de hosszú távon nagy megtakarítást jelent. Egy pelenka készlet, amit újszülött kortól a szobatisztaságig használhatunk körülbelül 7-10 hónapi eldobható pelenka árába kerül. Ehhez a mosás költsége is hozzáadódik, de még azzal együtt is nagy megtakarítást jelent az eldobható pelenkák használatához viszonyítva.<br /><span style="font-weight:bold;"><span style="font-style:italic;"><br />Beszerzési források:<br /></span></span><br />Pl.<br /><br />Romániában: www.chicbebe.ro (Kushies, Bambino Mio) , www.elemental.ro (Cotonea belsők), www.nandu.ro (Monapel), www.eco-baby.ro (Popolini nadrágpelenka és vízzáró külső), www.greenbaby.ro (Pop-in, Wonderoos, hamarosan Bummis, Bambinex<br />)<br /><br />Magyarországon: www.babamosoly.hu (Pop-in stb), www.liliputi.hu, www.babaland.hu (Bumgenius stb)<br /><br />Máshol: ebay, www.cottonbabies.com, www.babykind.co.uk<br /><br /><span style="font-style:italic;">További információk:</span><br /><br />www.moshatopelus.blogspot.com<br /><br />www.mamami.hu (mosható pelenka fórum)<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/2326960215316992785-7449135043520694105?l=anyakozelben.blogspot.com' alt='' /></div>rékahttp://www.blogger.com/profile/12842737598253504098noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2326960215316992785.post-42859029661756308222009-02-11T21:50:00.002+02:002009-02-11T21:54:21.933+02:00<span style="font-weight:bold;"> A szoptatás a kisbabák táplálásának egyszerű és természetes módja, sőt több mint táplálás, ugyanis a szoptatás testközelséget, meghitt pillanatokat is jelent anya és kisgyermeke számára. Mégis, napjainkban egyre több bátorságra és elszántságra van szüksége egy anyának ahhoz, hogy gyermekét sikeresen szoptassa. <br /></span><br /> A szoptatásért való küzdelem már a kórházban elkezdődik. Amikor a baba nincs az anyuka közelében, nem lehet tudni mikor dugnak a szájába cumisüveget tápszerrel. Kórházi tartózkodásom alatt külön kérnem kellett, hogy legyenek szívesek ne tápszerezzék a kislányomat, mert szoptatni szeretnék. De azért mindig ott volt a kis kocsijában egy cumisüveg víz, és arra bíztattak, hogy minél gyakrabban itassam, nehogy besárguljon. Érdekes ez a cumisüveg dömping a kórházakban, ugyanis köztudott tény, hogy a cumizás ún. cumizavarhoz vezethet, azaz megzavarhatja a kisbaba veleszületett szopóreflexét. Ezen felül pedig minél több más tápanyaghoz jut (pl. tápszer), annál kevesebbet fog szopni, ami a tejtermelés beindulásának árthat. A következő próbatétel az volt, hogy meggyőzzem a kedves nővért, hogy én igenis tudok szoptatni. Az első próbálkozáskor ugyanis megállapította, hogy szerinte nem lesz ebből semmi, mert nincs tejem, és a mellbimbóm sem megfelelő a célra. És lám, lám, addig próbálkoztam, amíg a következő napokban beindult a tejtermelés, és úgy hagytuk el a kórházat, hogy az első pár nap természetes súlyveszteségét is behozta a leányzó. A próbatételek sora a kórház falain kívül is folytatódik, sőt, csak hazatérés után kezdődik az igazi harc. Újszülött babánkkal hazaérve az összes rokon és jóindulatú ismerős tanácsokkal halmoz el, hogy megkönnyítsék a dolgunkat. Jó megválogatni mit is fogadunk meg ezekből. <br /> A három óránkénti szoptatás elve már anélkül is belénk van ültetve, hogy bárki mondaná. Kezdetben én is próbáltam betartani. Nem sokat gondolkodtam, hogy mire jó ez, csak „tudtam”, hogy ezt így kell. De észre kellett vennem, hogy ez nem jó, hiszen a leányzó sokkal gyakrabban adott hangot óhajának, hogy ő bizony szopni szeretne. Egy ideig néztem az órát, próbáltam húzni az időt, de aztán megadtam magam. Azóta is kívánom, hogy bárcsak első perctől kezdve a lányomra, és nem az órára figyeltem volna. <br /> Sokan javasolják, hogy a síró kisbabának teát kell adni, mert a tea biztosan segít. A teának sok jótékony hatása nincs, de arra jó lehet, hogy az alig beindult tejtermelésnek ártson. Ha hasfájós a baba, teáztatás helyett sokkal célszerűbb szoptatni, csak arra kell odafigyelni, hogy 2-3 órán belül ugyanabból a mellből adjunk a babának, ugyanis az szokott hasfájást okozni, hogy túl sok első tejet (a szomjoltó, alacsonyabb zsírtartalmú tej, ami a szopás első perceiben ürül) kap. <br /> Az is megtörténhet, hogy a pár hétig-hónapig elégedetten szopó baba egy idő után nyugtalannak tűnik, úgy véljük, hogy nem elég neki a tej, azért sír, azért akar a megszokottnál még gyakrabban szopni. Sokan ilyenkor adják fel, és adnak egy kis „pótlást”. Ez a legrosszabb, amit ilyenkor tenni lehet. Velünk is történt ilyen, és akkor nem tettem mást, mint napokig sokkal gyakrabban, többet szoptattam. A szakirodalom ezt „növekedési ugrásnak” nevezi, ami többször is bekövetkezhet az első életév során. Ilyenkor a baba több tejet igényel, és a többlet tejtermelést több szopással idézi elő. Ha ilyenkor tápszert adunk, belépünk az ördögi körbe. A baba kevesebbet szopik, mert tápszerrel lakik jól, és így még kevesebb tej termelődik. Ha viszont minden jelzésre mellre tesszük, több inger éri a mellet és több tej termelődik, és rövidesen ismét egyensúlyba kerül a kereslet és a kínálat.<br /> Egy másik tévhit, ami sokakban él az, hogy van olyan, hogy valakinek gyenge vagy nem jó a teje, és a baba azért nem hízik. Ilyenkor is tápszerrel szokták pótolni a „gyenge” tejet, ami ettől hamarosan el is apad. Nincs gyenge tej. Az anyatej a legjobb táplálék, amit gyermekünknek adhatunk. Nincs az a tápszer, ami táplálóbb, jobb lenne ennél. <br /> Honnan tudjuk, hogy elég a tejünk, hogy nyugodtak lehetünk, mert kisbabánk jól fejlődik? Semmiképpen sem onnan, hogy nap mind nap minden szoptatás előtt és után gondosan megmérjük és az eredményeket felírjuk és számolunk. Ez a módszer inkább idegeskedéshez vezethet, hiszen nem gép a kisbabánk, hogy mindig ugyanannyit szopjon, hogy mindig gyarapodást mutasson. A kisbaba fejlődésének legjobb mércéje az, ha naponta eleget „termel” a pelenkába, ha elégedettnek látjuk, és ha a hetente egyszeri méréskor gyarapodást látunk. <br /> Szoptatni tényleg jó. Jó a babának, egyszerű az anyának. Mindig kéznél van, mindig megfelelő a hőmérséklete, és ingyen van. Nagy ajándék ez, mellyel érdemes élni. Nincs annál jobb érzés, mint látni, hogy kisbabánk „csak” attól, hogy belőlünk, anyatejjel táplálkozik, milyen szépen gyarapodik, gömbölyödik.<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/2326960215316992785-4285902966175630822?l=anyakozelben.blogspot.com' alt='' /></div>rékahttp://www.blogger.com/profile/12842737598253504098noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-2326960215316992785.post-28858592451749141452009-01-17T10:32:00.001+02:002009-01-17T10:34:34.476+02:00A férjem tagja a családos listának is, amire tegnap érkezett két nagyon érdekes és szép videó. Szeretném megosztani veletek is: <a href="http://www.catholicmediahouse.com/store/details/?pid=MM_HYP-0001" target="_blank" rel="nofollow">http://www.catholic mediahouse. com/store/ details/? pid=MM_HYP- 0001</a><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/2326960215316992785-2885859245174914145?l=anyakozelben.blogspot.com' alt='' /></div>kókamókahttp://www.blogger.com/profile/08315747162044269471noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-2326960215316992785.post-81947610472344439792008-12-30T09:03:00.003+02:002008-12-30T09:14:11.603+02:00<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span lang="HU">Egy 5 m hosszú, 70 centi széles szőtt anyag, külső személő számára talán csak egy rongydarab. Ennyi a hordozókendő. Egyszerű dolog, és mégis nagy dolgokra képes. Hogy mire is? Elmesélem.</span></p> <p style="color: rgb(23, 55, 130);"><span style="color: rgb(23, 55, 130);"><p><!--[if gte mso 9]><xml> <w:worddocument> <w:view>Normal</w:View> <w:zoom>0</w:Zoom> <w:hyphenationzone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationkerning> <w:validateagainstschemas> <w:saveifxmlinvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:ignoremixedcontent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:alwaysshowplaceholdertext>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:compatibility> <w:breakwrappedtables> <w:snaptogridincell> <w:wraptextwithpunct> <w:useasianbreakrules> <w:dontgrowautofit> </w:Compatibility> <w:browserlevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:latentstyles deflockedstate="false" latentstylecount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--> <!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Table Normal"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt; color: rgb(0, 0, 0);"><span lang="HU">Babavárás k</span><span lang="HU">özben úgy képzeltem el, hogy mint minden más anyuka, én is nap mind nap babakocsiban fogom sétáltatni születendő gyermekemet, esetleg majd egy kengurut is beszerzek mellé. Egyik barátnőm kölcsönadta használaton kívüli babakocsiját, aminek nagyon örültem, mert így nem kellett megvásárolni jó drágán. Kislányom születése után eltelt pár hét, és elindultunk az első sétára. Babakocsiba tettem, és büszkén toltam, ő pedig szépen aludt a kocsiban. És ez így ment pár hétig. Néhány hét után azonban más megoldást kezdtem keresni a babahord</span><span lang="HU">ozásra, mert a kocsikázásban sok minden zavart. Zavart, hogy a járdák nagyon gödrösek, hogy nehéz fel és le tolni a kocsit a járdáról az úttestre és vissza, hogy a járdákon sok helyen autók foglalják el a helyet, és nekem a babakocsival együtt az úttesten kell sétálni, ami azért nem veszélytelen. Azt sem szerettem, hogy babakocsival sehová sem tudok bemenni, se boltba, se bankba. Azt pedig nem tudtam elképzelni, hogy a következő két évben egyebet se tegyek, amikor a házból kijövök, mint tologassam a babakocsit. Biztosan van, aki szereti, de nekem nem ment. Hozzá voltam szokva addig is, hogy én fizetem a számlákat, intézem a bevásárlás nag</span><span lang="HU">y részét, de ezt babakocsival nem tehettem meg.<span> </span></span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt; color: rgb(0, 0, 0);"><span lang="HU"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt; color: rgb(0, 0, 0);"><span lang="HU">Először a sokunk által kenguru néven ismert hordozót szerettem volna vásárolni hétköznapjaink megkönnyítésére. Azonban miután kipróbáltam egy kölcsönkapott kengurut, láttam, hogy ez nem lesz jó. Nem volt kényelmes, és a leányzó is ordított benne. Most már tudom, hogy legtöbb kenguru sajnos nem alkalmas gyerekek hordozására. Nem támasztja alá a baba lábát a térdhajlatig, ami egészséges csípő</span><span lang="HU">fejlődést tenne lehetővé, és a hordozó személy hátának sem tesz jót. Fáj a szívem, amikor kenguruban, kifele fordított, a hordozó szülő térde magasságában lógó gyerekeket látok, vagy amikor látom, hogy a szülő minden egyes lépésnél „belerúg” gyereke lábába, mert olyan alacsonyan van a baba, hogy útban van. Érthető, hogy kényelmetlen és egészségtelen mivolta ellenére mégis sokan próbálják ki és használják a kengurut, mert másban is felmerül az igény, hogy könnyebben közlekedjen kisbabájával. De érdemes jól meggondolni, hogy milyen eszközt használunk erre a célra.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt; color: rgb(0, 0, 0);"><span lang="HU"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt; color: rgb(0, 0, 0);"><span lang="HU">Már nem is emlékszem, hogy hol láttam először hordozókendőt. Talán egy babás újságban, vagy egy internetes honlapon. Megtetszett, mert olyan egyszerűnek, természetesnek, kényelmesnek tűnt. Addig búvárkodtam </span><span lang="HU">a világhálón, amíg egyre többet tudtam meg a szebbnél szebb kendőkről, és eldöntöttem, hogy nekem is kell. Találtam valahol egy leírást, miszerint egy hordozókendő nem egyéb, mint egy 7</span>0 centim<span lang="HU">éter széles, 5 méter hosszú anyag. Mi sem könnyebb, mint egy ilyenre szert tenni. Nos először nekem is lett egy ilyen hosszú házilag megvarrt kendőm, majd vásároltam szőtt hordozókendőt is, <span> </span>és azóta a babakocsit alig néhányszor használtam</span><span lang="HU">. Az interneten fellelhető számos videofelvételről megtanultam, hogy hogyan kell a kendővel magunkra kötni a kisbabát. Az első hónapokban előre kötöztem, ahogy nagyobb lett, a hátamra költözött, és alkalmanként csípőre is kötöm. A kendő szerves része lett az életünknek. Amíg e sorokat írom, kislányom édesen alszik a kendőben a hátamon. A kendő szinte minden helyzetre megoldás. Ha sétálni indulunk, előveszem a kendőt, bele a leányzót, és indulhatunk is. Így fizetünk együtt számlákat, bevásárolunk a piacon, vagy játszótérre megyünk. Itthon, ha megunja a játszást, vagy csak ölbe kívánkozik, előveszem a kendőt, és amíg én főzök és egyéb teendőimet végzem, a hátamon vagy a csípőmön ülve figyeli mit csinálok. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; color: rgb(0, 0, 0);"><span lang="HU"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; color: rgb(0, 0, 0);"><span lang="HU"><span> </span>A praktikumon túl pedig a hordozás lelkile</span><span lang="HU">g is nagyon sokat ad mindkettőnknek. A szoros testközelség megnyugtatja, kiegyensúlyozottá teszi a kislányomat, engem pedig szintén boldoggá tesz, hogy a közelemben, biztonságban tudom őt. </span></p> <p style="color: rgb(0, 0, 0);">Végül<a href="http://www.youtube.com/watch?v=zga_mW9vqnE&amp;feature=related"> itt </a>egy kisfilm, amely bemutatja a baba szemszögéből, hogy mit lát a kisbaba a babakocsiból, és mit a hordozókendőből.</p><p style="color: rgb(0, 0, 0);"><span><span style="color: rgb(23, 55, 130);"><span><span style="color: rgb(23, 55, 130);"><span><span style="color: rgb(23, 55, 130);"><span><span style="color: rgb(23, 55, 130);"><span><span style="color: rgb(23, 55, 130);"><span><span style="color: rgb(23, 55, 130);"><span><span style="color: rgb(23, 55, 130);"><span><span style="color: rgb(23, 55, 130);"><span><span style="color: rgb(23, 55, 130);"><span><span style="color: rgb(23, 55, 130);"><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://1.bp.blogspot.com/_fqC1ZeJGTMM/SVnJzgRHg2I/AAAAAAAAAD8/VQCFt2GtZwA/s1600-h/Rotation+of+_DSC8017babci.jpg"><img style="cursor: pointer; width: 214px; height: 320px;" src="http://1.bp.blogspot.com/_fqC1ZeJGTMM/SVnJzgRHg2I/AAAAAAAAAD8/VQCFt2GtZwA/s320/Rotation+of+_DSC8017babci.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5285477524368229218" border="0" /></a></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></p></span></p><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/2326960215316992785-8194761047234443979?l=anyakozelben.blogspot.com' alt='' /></div>rékahttp://www.blogger.com/profile/12842737598253504098noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-2326960215316992785.post-25304012233750237052008-12-26T10:36:00.005+02:002008-12-26T10:44:55.540+02:00<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://2.bp.blogspot.com/_Le05RLTBNmg/SVSZgCvLj8I/AAAAAAAAAbo/eRvjO8bIOMs/s1600-h/elf1.jpg"><img style="float:left; margin:0 10px 10px 0;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 240px;" src="http://2.bp.blogspot.com/_Le05RLTBNmg/SVSZgCvLj8I/AAAAAAAAAbo/eRvjO8bIOMs/s320/elf1.jpg" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5284017038582058946" /></a><br />Ezzel a tánccal régóta készülünk, sokat gyakoroltuk. Most végre megy is!<br />Boldog, vidám Karácsonyt kívánunk!<br /><br /><br /><a href=" http://elfyourself.jibjab.com/view/SeB3GaVOGdDrm85BALs1">http://elfyourself.jibjab.com/view/SeB3GaVOGdDrm85BALs1</a><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/2326960215316992785-2530401223375023705?l=anyakozelben.blogspot.com' alt='' /></div>Irishttp://www.blogger.com/profile/12088103659394780359noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2326960215316992785.post-72210285359654011032008-12-25T09:52:00.003+02:002008-12-25T10:05:47.680+02:00<a href="http://3.bp.blogspot.com/_STZ5oZLC1RA/SVM-0cfsdAI/AAAAAAAAACA/__0BUhoubCA/s1600-h/DSC01176.JPG"><img id="BLOGGER_PHOTO_ID_5283635858558972930" style="FLOAT: left; MARGIN: 0px 10px 10px 0px; WIDTH: 150px; CURSOR: hand; HEIGHT: 200px" alt="" src="http://3.bp.blogspot.com/_STZ5oZLC1RA/SVM-0cfsdAI/AAAAAAAAACA/__0BUhoubCA/s200/DSC01176.JPG" border="0" /></a><br /><div><a href="http://1.bp.blogspot.com/_STZ5oZLC1RA/SVM9GZfmPaI/AAAAAAAAAB4/IW8rk7lQh5M/s1600-h/DSC01168.JPG"></a><br /><br /><div>Ha a Jóisten ma éjjel letekint az égből, tudni fogja, ma mit kérnék szívből: Áldást, békét, boldogságot azoknak, kik szívemhez mindig közel vannak. </div><br /><br /><div>Boldog Karácsonyt kívánunk!</div><br /><br /><div></div><br /><br /><div></div></div><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/2326960215316992785-7221028535965401103?l=anyakozelben.blogspot.com' alt='' /></div>Yvoluxhttp://www.blogger.com/profile/16928056172461916154noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-2326960215316992785.post-51496940523974341702008-12-15T14:27:00.004+02:002008-12-15T16:31:53.817+02:00<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;"><span lang="HU">A környezetvédelem kérdése már kislányunk megszületése előtt is foglalkoztatott. Születése után pedig még inkább érdekelni kezdett a kérdés, főleg, amikor láttam, hogy nap mind nap rengeteg szemét keletkezik az ő eldob</span><span lang="HU">ható pelenkáiból...</span></p> <span style="color: rgb(23, 55, 130);"><p><!--[if gte mso 9]><xml> <w:worddocument> <w:view>Normal</w:View> <w:zoom>0</w:Zoom> <w:hyphenationzone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationkerning> <w:validateagainstschemas> <w:saveifxmlinvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:ignoremixedcontent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:alwaysshowplaceholdertext>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:compatibility> <w:breakwrappedtables> <w:snaptogridincell> <w:wraptextwithpunct> <w:useasianbreakrules> <w:dontgrowautofit> </w:Compatibility> <w:browserlevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:latentstyles deflockedstate="false" latentstylecount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--> <!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Table Normal"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt; color: rgb(0, 0, 0);"><span lang="HU">Már régen is zavart, hogy rengeteg műanyag flakont és más nehezen lebomló szemetet termelünk. Hogy gondolkodás nélk</span><span lang="HU">ül kidobálunk mindent, amit talán újra fel lehetne használni. Zavart, hogy a bevásárlóközpontokban és a piacon ingyen adják a műanyag zacskókat, melyekből sokan még a szükségesnél többet is elvesznek, és ahogy hazaérnek talán el is dobják. Oda jutottam, hogy a piacon nekem kell magyarázkodni, majdnem közelharcot vívni az eladókkal, hogy tényleg nem kérek zacskót, hiszen azért hoztam magammal. Persze nem csak az eladók a hibásak ebben, hiszen ők ezt kedvességből teszik, hanem a vásárlók is, akik elvárják, hogy a vásárolt javakat ingyen bezacskózzák nekik.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt; color: rgb(0, 0, 0);"><span lang="HU">Kislányom születése után még fokozo</span><span lang="HU">ttabban kezdett érdekelni ez a kérdés. Arról is gondolkozni kezdtem ugyanis, hogy vajon milyen lesz a gyermekem, majd esetleg unokáim élete ezen az egyre szennyezettebb bolygón. És miközben ilyesmiken gondolkodtam, láttam, hogy leányom tetemes mennyiségű szemetet termel, eldobható pelenka formájában. Elborzadtam, amikor láttam, hogy egy-két nap alatt egy nagy szemeteszsák telik meg szennyes pelenkákkal. Kicsit tájékozódtam az interneten az eldobható pelenkákról, és azt találtam, hogy egy baba több mint 1 tonna pelenkahulladékot termel mire szobatiszta lesz. És ezek a pelenkák nem bomlanak le egyhamar, ugyanis több mint száz évbe telik ez a folyamat. Csak érdekesség</span><span lang="HU">ként írom le az eldobható pelenka összetevőit</span>: polipropilén szálfátyol, papír, cellulózőrlemény duzzadó zselével, polietilén, ragasztóm gumi, tépőzár. Mindez jó sok alapanyag és energia, amit egyetlen pelenkával a szemétbe hajítunk. Az meg más kérdés, de szintén ide tartozik, hogy ezek a természetesnek a legkevésbé sem mondható anyagok a kisbabák bőrével érintkeznek. Ez sem töltött el örömmel, főleg, amikor a piszkos pelenka levételekor gyakran gusztusosnak egyáltalán nem mondható zselémaradványokat is találtam a kislányom bőrén. Aki pelenkázott már kisbabát, tudja miről beszélek. A használt pelenka több száz féle vírust is tartalmaz (pl. gyermekbénulás) mely fertőzi a talajt, talajvizet veszélyt jelentve az egészségre<strong>. </strong></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt; color: rgb(0, 0, 0);">De mi a megoldás? Kell megoldás egyáltalán vagy ez a természetes? Aki kisgyerekes családot próbál maga elé képzelni, bizonyára egy olyan képet lát maga előtt, melyen a boldog szülők bevásárlókocsit tolnak maguk előtt hatalmas pelenkacsomagokkal és popsitörlővel. Sokáig én is így gondoltam a kisgyerekes létre, és kislányom 9-10 <span lang="HU">hónapos koráig mi is </span>így tettünk. Vettük a nagy csomag pelenkákat és popsitörlőket. Hiszen ez a természetes. A modern világ vívmánya, az eldobható pelenka bevonult a magától értetődő, természetes dolgok közé. Pedig egyáltalán nem az. Egy számomra szimpatikus gondolkodású anyukák közösségéből álló fórumon, a mamami.hu-n nagyon sokat olvastam a mosható pelenkáról. Eleinte megdöbbentem rajta, hogy ma, a modern korban is van még ilyen, aki önként és dalolva mossa a pelenkákat, és esküdni mertem volna, hogy én soha. Hogy én pelenkákat mossak mint ahogyan azt anyáink is tették? Azt aztán nem. Nos addig addig olvastam, böngésztem rengeteg pelenkás oldalt, amíg elkapott a láz, hogy nekem is kell, ki akarom próbálni.</p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt; color: rgb(0, 0, 0);">Most már három hónapja nem vettünk eldobható pelenkát, és egy percig sem bánom, hogy így döntöttem. Csak azt bánom, hogy nem első perctől kezdtem. Míg anyáink kézzel mosták a pelenkákat, ma nem teher mosható pelenkát használni. A mosógép kimossa, nekem csak annyi dolgom van, hogy beteszem a gépbe, és kiveszem. Vasalni sem kell, sőt nem is szabad, mert árt a pelenka nedvszívásának. Nem sokkal több energiába telik, mint elmenni a bevásárlóközpontba és hazacipelni a nagy csomag pelenkát. És a mai mosható pelenkák még szépek és csinosak is, sőt, használatukkal spórolni is lehet. A mosható pelenkák használatának költsége az eldobható pelenkák költségének körülbelül egyharmada csupán. A kezdeti befektetés nagyobb, ez igaz, de megéri. Én akkor kezdtem, amikor a kislányom tíz hónapos volt, és azzal számoltam, hogy úgy 30 h<span lang="HU">ónapos (két és fél éves) korára lesz szobatiszta. Ez azt jelenti, hogy még 2</span>0 <span lang="HU">pelenkás </span><span lang="HU">hónapunk van, ami havonta körülbelül 1</span>00 RON k<span lang="HU">öltséget jelent, ez összesen 2</span>000 <span lang="HU">RON a szobatisztaságig. A pelenkakészletünk pedig, ami 3 napra elegendő pelenkát jelent kb 7</span>00 RON-ba ker<span lang="HU">ült. Azt hiszem a számok önmagukért beszélnek. Minél előbb kezdi valaki, annál nagyobb a megtakarítás. A mosási költségek és a mosással okozott szennyezés pedig eltörp</span><span lang="HU">ülnek az eldobható pelenkák használatának költségei vagy az általuk okozott szennyzés mellett. Azt pedig, hogy milyen érzés, hogy kislányomat természetes anyagokba csomagolom, és még a környezet védelméhez is hozzájárulok, nem is lehet leírni. Mióta mosható pelenkát használok, érzem, hogy valójában ez a természetes. Az eldobható pelenka használata pedig körülbelül annyira tűnik természetesnek, mintha nap mind nap műanyag evőeszközö</span><span lang="HU">k</span><span lang="HU">et és tányérokat has ználnék, hogy ne kelljen mosogatni</span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt; color: rgb(0, 0, 0);"><span lang="HU">. </span><span><span style="color: rgb(23, 55, 130);"><span><span style="color: rgb(23, 55, 130);"><span><span style="color: rgb(23, 55, 130);"><span><span style="color: rgb(23, 55, 130);"><span><span style="color: rgb(23, 55, 130);"><span><span style="color: rgb(23, 55, 130);"><span><span style="color: rgb(23, 55, 130);"><span><span style="color: rgb(23, 55, 130);"><span><span style="color: rgb(23, 55, 130);"><span><span style="color: rgb(23, 55, 130);"><span><span style="color: rgb(23, 55, 130);"><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://3.bp.blogspot.com/_fqC1ZeJGTMM/SUZOF243pTI/AAAAAAAAACk/Rpn9r0ybgJs/s1600-h/DSC07492.JPG"><img style="cursor: pointer; width: 320px; height: 240px;" src="http://3.bp.blogspot.com/_fqC1ZeJGTMM/SUZOF243pTI/AAAAAAAAACk/Rpn9r0ybgJs/s320/DSC07492.JPG" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5279993475678840114" border="0" /></a></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></p></span><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/2326960215316992785-5149694052397434170?l=anyakozelben.blogspot.com' alt='' /></div>rékahttp://www.blogger.com/profile/12842737598253504098noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-2326960215316992785.post-79481257664167752322008-12-11T12:37:00.001+02:002008-12-11T17:20:53.338+02:00<div class="tags noprint"> </div> <div style="clear: both; font-weight: bold; font-size: 12px; color: rgb(23, 55, 130);"><p><!--[if gte mso 9]><xml> <w:worddocument> <w:view>Normal</w:View> <w:zoom>0</w:Zoom> <w:hyphenationzone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationkerning> <w:validateagainstschemas> <w:saveifxmlinvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:ignoremixedcontent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:alwaysshowplaceholdertext>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:compatibility> <w:breakwrappedtables> <w:snaptogridincell> <w:wraptextwithpunct> <w:useasianbreakrules> <w:dontgrowautofit> </w:Compatibility> <w:browserlevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:latentstyles deflockedstate="false" latentstylecount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--> <!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Table Normal"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; color: rgb(0, 0, 0);">Újszülött kislányommal a kórházból hazatérve szembesülnöm kellett azzal, hogy rengeteg társadalmi elvárás, konvenció épült bele a gondolkodásmódomba a kisbabák gondozásával, nevelésével kapcsolatban. Rá kellett jönnöm, hogy ha ezekre a külső elvárásokra figyelek elnyomom anyai ösztöneimet, melyek segítségével azt tehetném, ami gyermekemnek is, nekem is a legjobb.</p> <p style="color: rgb(0, 0, 0);"> </p></div> <p style="color: rgb(23, 55, 130);"><span style="color: rgb(23, 55, 130);"><p style="color: rgb(0, 0, 0);"><!--[if gte mso 9]><xml> <w:worddocument> <w:view>Normal</w:View> <w:zoom>0</w:Zoom> <w:hyphenationzone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationkerning> <w:validateagainstschemas> <w:saveifxmlinvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:ignoremixedcontent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:alwaysshowplaceholdertext>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:compatibility> <w:breakwrappedtables> <w:snaptogridincell> <w:wraptextwithpunct> <w:useasianbreakrules> <w:dontgrowautofit> </w:Compatibility> <w:browserlevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:latentstyles deflockedstate="false" latentstylecount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--> <!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Table Normal"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt; color: rgb(0, 0, 0);">Hogy milyen t<span lang="HU">ársadalmi elvárásokra, berögződésekre gondolok? Például arra, hogy a kisbabának az a dolga, hogy egyen és aludjon, a fennmaradó időben pedig boldogan gügyögve feküdjön a kiságyában, és lehetőleg minél kevesebbet zavarja szüleinek az életét. Arra, hogy nem szabad sokat ölben tartani, mert akkor az ember „felkapatja” a gyerekét, és utána egy perc nyugta sem lesz, mert mindig ölben kell tartania a babáját. Vagy arra, hogy nem árt a gyereknek egy kis sírás, mert attól erősödik a tüdeje. Vagy arra, hogy a babának mielőbb át kell aludnia az éjszakát, ébredés nélkül, és ajánlatos mielőbb leszoknia az éjszakai szopásról. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt; color: rgb(0, 0, 0);"><span lang="HU">Ahogy teltek a napok, úgy dőltek meg bennem sorra ezek a felsorolt berögződések. Rá kellett jönnöm arra, hogy aki ezeket kitalálta, bizonyára nem a kisbabák jólétét, érdekét tartotta szem előtt, hanem elsősorban a saját kényelmét. A kisbabák bizony nem így működnek. Nem kis gépezetek, melyekbe be kell programozni a nekünk is megfelelő napirendet, hanem emberi lények, akárcsak mi magunk is, akiknek minden napjuk más, akik érzékenyen reagálnak a külvilág minden rezzenéseire, és igényeik is napról napra változnak. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt; color: rgb(0, 0, 0);"><span lang="HU">Arról is meg voltam győződve, hogy én igény szerint szoptatom a kislányomat, de mégis egyfolytában számoltam a három órákat, már bele voltam szédülve a sok kalkulációba...mikor evett, mikor kell ismét ennie stb. Ha kicsit csúszott a program, akkor kezdtem elölről. Fejben számolgattam az órákat: két óra, öt óra, nyolc óra, tizenegy óra....és így tovább. Így ment ez pár hónapig, amíg végre megértettem, hogy miről is szól az igény szerinti szoptatás. Arról, hogy nem az órát nézem, hanem a kislányomra figyelek. Ha jól odafigyelek a jelzéseire, nem is kell eljutnia addig, hogy sírjon, mert én már előbb észreveszem, hogy éhes. Nem is tudom szavakban kifejezni, hogy milyen könnyebbséget okozott az, hogy végre kikapcsoltam a fejemben az órát. Azóta sosem tudom, hogy hány órakor evett a kislányom, de azt tudom, hogy akkor evett, amikor éhes volt, akkor bújt hozzám, amikor erre neki szüksége volt. Éjszaka is szopik, többször is. Azért, mert akkor is szüksége van a közelségemre, és én ezt meg is adom neki, amíg igényli. Ez az egy-két év olyan hamar elrepül, és utólag nem lehet bepótolni amit most elmulasztunk. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt; color: rgb(0, 0, 0);"><span lang="HU">Próbálkoztam én is a tüdő erősítésével, azaz mielőtt felvettem volna, előfordult, hogy kicsit sírni hagytam a leányzót. Állandó harcban voltak bennem a külső elvárások és az ébredező anyai ösztönöm. Mondogattam, hogy nem árt ha egy kicsit sír, de közben éreztem, hogy nem jó ez így. Végül az utóbbi győzött, és azóta már az első jelzésre ölbe veszem a lányomat. Ő így kiegyensúlyozott és boldog, és én is az vagyok. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt; color: rgb(0, 0, 0);"><span lang="HU">Ami a „felkapatást” illeti...Nem tudom miért gondolják sokan, hogy a kisbabának mielőbb és minél több ideig el kell lenni egyedül. Kilenc hónapot az anyaméhben töltött, édesanyjával szoros kapcsolatban, és amint megszületik, elvárjuk tőle, hogy egyedül, letéve töltse napjait, boldogan bámulja a plafont vagy a fölé aggatott játékokat. És ha nem így történik, akkor azt mondjuk, hogy rossz baba. Ugyanis az a jó baba, aki nem sír, csendben van, és nem zavarja a szüleit. A kisbabának természetes igénye a testközelség. Az, hogy továbbra is hallja édesanyja szívverését, hogy érezze testmelegét. És ezt csak akkor kaphatja meg, ha minél többet van ölben. De ha egyfolytában ölben tartja gyerekét, hogyan láthatja el a háztartást, hogyan tehet eleget más kötelezettségeinek az anya? – kérdezhetnénk. Nos, a természeti népek kitaláltak erre egy nagyon jó megoldást. Az anya magára kötözi gyerekét, és úgy végzi hétköznapi teendőit. A gyerek testközelség iránti igénye így kielégül, hiszen a nap legnagyobb részét édesanyja vagy egy más családtag szoros közelében tölti, az anya pedig továbbra is végzi addigi feladatait, ellátja a háztartást, tevékenyen él a társadalomban. Mióta, hála az internetnek, rátaláltam a hordozókendőre, amiről a későbbiekben bővebben írok, az én lányom is így tölti napjait. A hátamon van, amikor sétálunk, amikor a házimunkát végzem, sütök-főzök. Nézi mit csinálok, és ha megunja alszik. Ahogy telnek a hónapok egyre többet játszik a földön egyedül, nem azért, mert én elvárom tőle, hogy magában elszórakozzon, hanem mert ez az ő igénye. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt; color: rgb(0, 0, 0);"><span lang="HU">Nem gondolom, hogy feltaláltam a spanyolviaszt. Ezek a dolgok a világ legtermészetesebb dolgai, csak egy kis bátorságra van szükségünk, hogy engedjünk anyai ösztöneinknek, hogy a környezetünk elvárásai helyett gyermekünkre figyeljünk. </span></p> <p> </p></span></p><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/2326960215316992785-7948125766416775232?l=anyakozelben.blogspot.com' alt='' /></div>rékahttp://www.blogger.com/profile/12842737598253504098noreply@blogger.com9tag:blogger.com,1999:blog-2326960215316992785.post-5421882933569635362008-12-08T20:42:00.007+02:002008-12-08T21:44:23.669+02:00Kislányom első szülinapja nagy családi esemény volt. A család több tagja is átszelte a fél országot, csak hogy részt vehessen a nagy napon. Sokat keresgéltem, amíg megtaláltam a nekem tetsző, igazán bababarát tortát. A receptet <a href="http://izbolygo.extra.hu/?p=57">itt</a> találtam. Nincs benne sem cukor, sem tej. Csak annyit módosítottam a recepten, hogy sütőpor helyett szódabikarbónát használtam, és mivel nem volt itthon grahamliszt, sem finomliszt, kenyérlisztet használtam. Szépen felnőtt, és az ünnepelt, valamint a család többi nőtagja is örömmel fogyasztotta.<br /><br />Így nézett ki a kész torta:<br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://2.bp.blogspot.com/_fqC1ZeJGTMM/ST13g9i3rCI/AAAAAAAAACE/JNhkPiHG-XU/s1600-h/_DSC6863torta.jpg"><img style="cursor: pointer; width: 320px; height: 157px;" src="http://2.bp.blogspot.com/_fqC1ZeJGTMM/ST13g9i3rCI/AAAAAAAAACE/JNhkPiHG-XU/s320/_DSC6863torta.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5277505746508426274" border="0" /></a><br /><br />és így a leányzó tortamajszolás közben:<br /><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://3.bp.blogspot.com/_fqC1ZeJGTMM/ST14SYVGqpI/AAAAAAAAACM/Jja-wYW63og/s1600-h/_DSC6914.JPG"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer; width: 320px; height: 214px;" src="http://3.bp.blogspot.com/_fqC1ZeJGTMM/ST14SYVGqpI/AAAAAAAAACM/Jja-wYW63og/s320/_DSC6914.JPG" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5277506595512035986" border="0" /></a><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/2326960215316992785-542188293356963536?l=anyakozelben.blogspot.com' alt='' /></div>rékahttp://www.blogger.com/profile/12842737598253504098noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-2326960215316992785.post-13003660057272106042008-12-08T16:47:00.005+02:002008-12-08T17:28:34.235+02:00<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://4.bp.blogspot.com/_MqNQxiaBVYo/ST09FqrKFWI/AAAAAAAAADQ/TrTERFaXovY/s1600-h/3as.jpg"><img style="float:left; margin:0 10px 10px 0;cursor:pointer; cursor:hand;width: 240px; height: 320px;" src="http://4.bp.blogspot.com/_MqNQxiaBVYo/ST09FqrKFWI/AAAAAAAAADQ/TrTERFaXovY/s320/3as.jpg" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5277441505912034658" /></a><br />Eszterünk kereken hat hetes volt, amikor egy hosszú körútra indultunk a szüleinkhez,ha Mohamed nem jön a hegyhez, majd a hegy megy Mohamedhez alapon.Rettegtem a hosszú úttól, de mese nem volt, menni kellett. De amint a későbbiekben kiderült, csak az indulás volt nagyon nehéz, a többi ment, mint a karikacsapás. Esztert betettük az autósülésbe és ahogy a motor zúgni kezdett és a gyönyörű piros kombi Dácsia elindult(akárcsak egy hajó) a kis csaj elaludt és aludt, aludt, aludt 3 órán keresztül, amíg anyai nagyszüleihez(az én szüleimhez:D) nem értünk. Itt szopi, tiszta pelus, kis pihenő után újra nyakunkba vettük a világot és indultunk tovább az atyai nagyszülőkhöz Krasznára. Az út hasonlóan zajlott és a visszafelé út szintén. Mi büszke szülők elégedettek voltunk, hogy a kis csajunk milyen igazi utazó, örökölte tőlünk és jujj, de vagesz, mennyit fogunk kirándulni:) Telt-múlt az idő, Eszter egyre kevesebbeket ült az autósülésben. És egyre csak azt vettük észre, hogy sokkal húzamosabb ideig van az ölömben. Ez persze roppant veszélyes a kölyök szempontjából és a kölyök szempontjából és a kölyök szempontjából, de az én "szervezetem" sem bírta jól az utazást ilyen körülmények között. Egy 8-9 órás autózás után amúgy is idegbajt kap az ember az üléstől, pláné, ha egy szem gyermekét is a karjaiban kell tartsa maximális odafigyeléssel minden egyes kanyarnál, fékezésnél. Szóval......bőgőgörcsöt kaptam a múlt héten, amikor apa bejelentette, hogy készülés, holnap megyünk Krasznára. Azt hittem kiájulok.Na most hogy mondjam meg neki, hogy nekem eszem ágában sincs egy ekkora útra elindulni a kölyökkel???Azelőtt egy nappal értünk haza az én szüleimtől és még mindig éreztem a kezemben a zsibbadást.Neeeeeeeeem, nem megyek!!!!!És ekkor apa megígérte, hogy Kolozsváron megvesszük azt az autósülést, amit már jó néhány napja kiszemletem egy internetes oldalon. Na, ez egy kicsit felvillanyzott, de akkor is, Kolozsvár jó 5 órányi autózást jelent Csíkból, addig mégis csak fognom kell az ölömben Esztert.Nem baj!Kibírom, csak ülésünk legyen, mert azt elfelejtettem mondani, hogy ezt az újszülött kortól "nemtudommeddig" ülést nagyon kinőttük már.Megérkeztünk Kolozsvárra, bevonultunk diadalmasan Polus Centerbe, MEGVAN a szék, apa beszereli, mindenki elégedett és boldog és akkor indulás tovább Krasznára. Igen, Eszter kibírta 3 percig a székben. Nem baj, szegényke, sötét van már az autóban, késő van, éhes lehet, álmos lehet, majd a karomban elalszik és akkor beültetem a székbe. El is aludt, és én Krasznáig tartottam:( Ó, nem baj, majd hazafelé, megszereti, MEG KELL SZERESSE, mert a biztonsága a legfontosabb. Nem ment, a 8 órás útból kereken 1-et ült a székében.És anya fogta, és anya hazáig fogta.....mert anyának mindig fognia kell!!!!A szék ott csücsül az apa kocsijában,lehet, hogy rövid távon, a városban majd beválik és azzal nyugtatom magam, hogy 12 év alatt csak megszokja a gyermekem.....Vajon az lehet a gond, hogy ez már nem a jó hosszú, hajó szerű Dácsia?:D Keresem a kibúvókat!!!!Most is....<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/2326960215316992785-1300366005727210604?l=anyakozelben.blogspot.com' alt='' /></div>Szinhabhttp://www.blogger.com/profile/09304979279922495050noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2326960215316992785.post-7180396938809856492008-11-28T21:24:00.004+02:002008-11-28T22:29:41.264+02:00<a href="http://1.bp.blogspot.com/_STZ5oZLC1RA/STBUbJ2aRmI/AAAAAAAAABw/e9rvFQjxBMY/s1600-h/archive11.jpg"><img id="BLOGGER_PHOTO_ID_5273807989128185442" style="FLOAT: right; MARGIN: 0px 0px 10px 10px; WIDTH: 200px; CURSOR: hand; HEIGHT: 200px" alt="" src="http://1.bp.blogspot.com/_STZ5oZLC1RA/STBUbJ2aRmI/AAAAAAAAABw/e9rvFQjxBMY/s200/archive11.jpg" border="0" /></a><br /><div> </div><div> </div><div> </div><div>A kedvenc <a href="http://www.youtube.com/watch?v=fG8eQBSp9Ao&amp;feature=related">Massive Attack pocakosvideónk </a>:)<br />Remélem, Nektek is tetszeni fog! Hunor nagyon szereti, a pocakomban is jókat táncolt rá.</div><div> </div><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/2326960215316992785-718039693880985649?l=anyakozelben.blogspot.com' alt='' /></div>Yvoluxhttp://www.blogger.com/profile/16928056172461916154noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-2326960215316992785.post-88792196316060428322008-11-28T06:26:00.006+02:002008-11-28T06:39:27.689+02:00<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://1.bp.blogspot.com/_Le05RLTBNmg/SS9zMJzLRaI/AAAAAAAAAaI/g2aPsM4ZZHA/s1600-h/csal%C3%A1di+%C3%A1gy.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer; width: 250px; height: 168px;" src="http://1.bp.blogspot.com/_Le05RLTBNmg/SS9zMJzLRaI/AAAAAAAAAaI/g2aPsM4ZZHA/s320/csal%C3%A1di+%C3%A1gy.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5273560341300331938" border="0" /></a><br /><br />Az én gyerekeim (ikrek) már nagyobbak, decemberben töltik a négy évet, jól esik most egy kicsit visszatérni az időben..<br /><br />Amire, nagyon határozottan emlékszem, főleg az első hónapokból, az a leggyakrabban nekem szegzett kérdés (a leggyakrabban elhangzott kijelentés, a "Jaj, biztosan nagyon nehéz lehet!" mellett) : "Na , és végigalusszák az éjszakát?". Kérdezte ezt a családorvos, a barátok, a család, a sarki fűszeres, a patikában az eladó, vadidegenek az utcán - szinte mindenki. Emlékszem, mennyire elbizonytalanított ez, mert az az igazság, hogy szó sem volt ilyesmiről. (Most, hogy a gyerekeim mindjárt négy évesek, határozottan kijelenthetem: igen, átalusszák az éjszakát, kb. egy fél éve nincs éjszakai felébredés.)<br />Különben, erre a kérdésre, mindig igyekeztem kitérő választ adni, vagy csak féligazságokat mondtam, vagy magyarázkodtam vagy egész egyszerűen hazudtam, és azt mondtam igen, így van. Ugyanezt tapasztaltam a többi anyukánál is akikkel a gyereksétáltatós körútjaim során összehozott a sors: senki nem tudott őszinte lenni ebben a kérdésben, mintha ebben a "végigalussza az éjszakát" dologban rejlett volna a "jó gyerek" (egyik ) fokmérője, mintha ez egy olyan dolog lett volna, ami minket anyákat is minősít valahol, mintha rajtunk múlna. És természetesen: egy baba sem felelt meg ennek az elvárásnak. Nem véletlenül, hiszen nem így vannak kitalálva, nem így működnek. Ugyanakkor ebben az "Átalussza az éjszakát ? " kérdésben, az anyával és a babával szemben támasztott irreális elvárás mellett , azt is benne éreztem, hogy ha a baba nem így tesz, akkor nekem, anyukának, egyértelműen hulla fáradtnak, karikásszeműnek, kialvatlannak kellene lennem. És sokan valóban ilyenek. Saját magamról elmondhatom, hogy soha nem feleltem meg ennek a képnek. Pedig, három és fél éven keresztül nem hiszem, hogy volt olyan éjszaka, hogy a gyerekek ne tartottak volna igényt rám. Most már tudom, hogy mindezt, annak köszönhetem, hogy nem hallgattam a sok, valójában jó szándékú tanácsra, hogy éjszaka a gyerekeknek elsősorban aludnia kell, és azt sem fogadtam meg, hogy a gyereknek a saját ágyában a helye, ha törik, ha szakad. Így a sok jótanács ellenére az igény szerinti szopi éjszaka is ment ezerrel, a gyerekek a közvetlen közelemben aludtak, eleinte akkor vettem magam mellé őket, amikor ezt igényelték, (vagyis mikor éjjel mocorogni kezdtek, fel sem kellett sírniuk), hogy aztán, ahogy nőttek lassan megszülessen a döntés, egy nagyobb ágy beszerzésért illetően. Rájöttem, hogy ez így tökéletes nekünk, és amellett, hogy sokkal kényelmesebben is, sokkal nyugodtabban is alszunk, úgy a gyerekek mint én. Nálunk a felállás a következő: én középen, jobb felemen a fiam, bal oldalamon a kislányom. Ha szopi kellett valakinek éjszaka (ami mostanra már egy jó ideje kimaradt), föl sem kellett ébrednem, amint vettem a jelzést, egész egyszerűen csak átfordultam egyik oldalamról a másikra, szopi közben pedig nyugodtan aludhattam én is tovább. (Különben, olyan rendes gyerekek voltak, hogy éjszaka sosem ébredtek egyszerre, így nem kellett éjjel tandemszopizni, akkor nehezebb lett volna megoldani ezt az alva etetés dolgot. )<br />Tehát az együttalváshoz vezető út nálunk a következő fokozatokon keresztül vezetett és elsősorban az éjszakai felébredések, szopizások, az éjszaka jelentkező baba-igények kielégítésének a kényelmesebbé tételének érdekében alakult ki: a két gyerek együtt , egy kiságyban , utána két baba két kiságyban, melyek egymáshoz szorosan közel voltak felállítva, így továbbra is láthatták, érezhették egymást, ugyanakkkor, minden esetben a kiságyak közvetlenül az én ágyam mellett foglaltak helyett (annyira közel, hogy annak idején, amikor a barátnőm látogatóba jött, teljesen ledöbent, kivülállóként annyira fullasztónak találta ezt a közelséget). Természetesen a kiságyból bármikor ki lehetett jönni, első jelzésre, így történt, hogy soha nem aludtam egyedül, hol egyik, hol másik gyerek volt mellettem. Innen már csak egy ici-pici lépés vezett a közös nagyágyhoz, ahol nagyon jól érezzük magunkat együtt.<br />Különben érdekes tapasztalatom mint ikres anyuka, hogy nekik rendkívül fontos volt az is (és a mai napig fontos), hogy egymás közelségét érezzék, ennek legalább olyan nyugtató hatása volt/van számukra, mintha mellettem lennének. Így történik, hogy ha éjszaka kimászom közülük (többnyire a netten lógni), mintha mágnes húzná őket, max. 5 perc múlva szorosan egymás mellett alszik a két gyerek.<br />Na, de száz szónak is egy a vége: a családi ággyal, az együttalvással nekünk sikerült nagymértékben leegyszerűsíteni a dolgunkat.<br />Amúgy, utólag is jó volt ebben a témában (is) számtalan cikket, tanulmányt, könyvet elolvasni, amelyek csak megerősíttek abban, hogy érdemes a szívünkre hallgatni, a világ legtermészetesebb dolga együtt aludni a gyermekünkkel.<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/2326960215316992785-8879219631606042832?l=anyakozelben.blogspot.com' alt='' /></div>Irishttp://www.blogger.com/profile/12088103659394780359noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-2326960215316992785.post-17846056594169591522008-11-27T17:48:00.003+02:002008-11-27T18:07:40.176+02:00<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://2.bp.blogspot.com/_Le05RLTBNmg/SS7FpNGdKgI/AAAAAAAAAZo/4_tPTjkha34/s1600-h/szopi.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer; width: 160px; height: 160px;" src="http://2.bp.blogspot.com/_Le05RLTBNmg/SS7FpNGdKgI/AAAAAAAAAZo/4_tPTjkha34/s320/szopi.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5273369525379475970" border="0" /></a>Mivel nincs időm írni, de mégis legyen valami élet itt,<br /><a href="http://www.youtube.com/watch?v=942FRjAJhxU">egyik kedvenc videómat </a>teszem fel, szoptatás témakörében.<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/2326960215316992785-1784605659416959152?l=anyakozelben.blogspot.com' alt='' /></div>Irishttp://www.blogger.com/profile/12088103659394780359noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-2326960215316992785.post-27319346888305859312008-11-27T10:48:00.004+02:002008-11-27T16:45:25.026+02:00Még terhességem előtt tudtam, hogy akarok egy hordozókendőt. Van egy lány itt a városban, aki mindkét gyerekét kendőben hordozta, és öröm volt rájuk nézni. Lerítt róluk a harmónia, az egymásrahangolódás. Tőle hallottam először a kötődő nevelés fogalmát is.<br />Bence nem tervezett gyerek, de nem jöhetett volna jobbkor. Már terhesen kerestem a kendőt, de elég nehézkesnek tűnt a beszerzése. Akkor még nagyon idegenkedtem az internetes vásárlástól. Így a Kismama-ból rendeltem meg egy kendőt. Még Bence születése előtt megérkezett, de nem küldtek vele kötözési leírást. Természetesen a kendő mellett elengedhetetlennek tűnt egy babakocsi beszerzése is. Így az is lett. Megszületett Bence és olyan törékenynek tűnt, hogy eleinte nem mertem kendőbe tenni. Három hónapos körül lehetett Bence, amikor már nem aludt mindig, ha kimentünk a friss levegőre, és ébren mindig testközelségre vágyott. Elkezdtem keresgélni a neten a kötözési módokról, és használatba került a kendő. Valahogy nem sikerültek jóra a kötéseim, így tovább kutakodtam, így jutottam el a mamami-ra. Itt tudtam meg, hogy a kismamás kendő szövése nem alkalmas hordozásra. És természetesen elkapott a gépszíj: megrendeltem egy Didymos kendőt, piros elipszisest. Ezzel viszont jött útmutató, dvd. És a kötések is egyre jobbak lettek. Bence meg szépen gyarapodott.<br />És elérkezett az az idő, amikor a háti kötést is próbálgatni kezdtük. A 4,7 méteres kendőm a nagy melegben hosszúnak bizonyult. És szülinapomra, teljes meglepődésemre, megkaptam Apától a kisebb Katját. Ezzel már sokféleképpen próbálkoztam, de valahogy hosszútávon nem sikerültek kényelmesre a kötéseim. Nem éreztem rá, hogy mit kell jobban vagy kevésbbé meghúzni. De ettől még rendszeresen hordoztam Bencét. És titokban nézegettem a neten a mei tai-okat. Egyszer megmutattam Apának is, és rám szólt: miért nézed annyit, inkább vedd meg.<br />Nekem nem kellett kétszer mondani, és Bence most már mei tai-ban csücsül a hátamon. Nagyon kényelmes, mindkettőnknek jó, de néha vágyakozom a kendőre, valahogy meghittebbnek, intimebbnek tűnik. De majd nyáron, amikor Bence már totyog, újra előveszem és pihenésképpen majd csípőre kötöm.De ez már a jövő....<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/2326960215316992785-2731934688830585931?l=anyakozelben.blogspot.com' alt='' /></div>csilluknoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2326960215316992785.post-61023452169662756472008-11-26T14:19:00.003+02:002008-11-26T14:36:29.872+02:00<a href="http://2.bp.blogspot.com/_STZ5oZLC1RA/SS1CG0KH2rI/AAAAAAAAABo/0rSNKJagCro/s1600-h/DSC00251.JPG"><img id="BLOGGER_PHOTO_ID_5272943423568468658" style="FLOAT: right; MARGIN: 0px 0px 10px 10px; WIDTH: 320px; CURSOR: hand; HEIGHT: 240px" alt="" src="http://2.bp.blogspot.com/_STZ5oZLC1RA/SS1CG0KH2rI/AAAAAAAAABo/0rSNKJagCro/s320/DSC00251.JPG" border="0" /></a><br /><div>Néha én is vágyom arra, hogy Hunor ott szuszogjon mellettem az ágyban, hogy betakarhassam, megsimogathassam anélkül, hogy ki kéne tápászkodjak az ágyból és átmenjek a szobájába. Mégsem úgy alakult, hogy velünk, köztünk aludjon, mert pár hetes korától a kiságyban alvást szokta meg, és úgy gondolom, nincs ezzel különösebb gondja. Csíkban a nagy lakásnak köszönhetően Hunor külön alszik, a hálónk melletti kis szobában, Siófokon a nappaliban alszom a kanapén, mellette a kiságyban a gyermek. Viszont titkon várom kicsit azt az időszakot, mikor kis mezitlábas manónk reggelente suttyomban közénkmászik, és hármasban lustálkodunk vagy hancúrozunk a nagy ágyban.</div><br /><div>Eleinte azért mi is megosztottuk az ágyunkat: Mikor hazajöttünk a kórházból (Siófokon) jobbnak tartottam, ha minél közelebb van hozzám éjjel is, hallja a szuszogásomat, érezze az illatomat és a közelségemet. A másik ok az volt, hogy irtó melegek voltak, és a pici szobában a kiságya csak az erkélyajtó mellett fért el, ahol állandó a huzat (később persze átrendeztem a lakást, és megoldás született erre a problémára), így sehogy sem akaródzott éjszakára a nyitott ajtó mellett hagyni őt, aki pár napja bújt ki a meleg, biztonságot nyújtó anyaméhből. Igy egyszerűen a sarokkanapé legbelső zugában ágyaztam meg neki, a fejem mellett, hogy minden neszét halljam, első hívó nyekkenésére ébredhessek (ettől is féltem, hogy én a mélyalvó, aki mellett ágyút sütögethettek, hogy fogom meghallani őt - nahát legnagyobb meglepetésemre mielőtt megnyikkan már kipattan a szemem :) ) Igy aludtunk az első hónapban,ha éjjel felébredt és éhes volt, csak mellé kellett csücsülnöm, és már szopizhatott is, aztán aludtunk tovább, közel egymáshoz. </div><div>A mellékelt ábrán apa és fia durmolnak a kuckóban :)</div><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/2326960215316992785-6102345216966275647?l=anyakozelben.blogspot.com' alt='' /></div>Yvoluxhttp://www.blogger.com/profile/16928056172461916154noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-2326960215316992785.post-87030304494406679092008-11-26T09:37:00.002+02:002008-11-26T10:22:02.863+02:00Nem is tudom, hogy kezdődött ?! Talán úgy, hogy anyukám elmesélte, hogy egyik közös ismerősünknél milyen nagyon praktikus dolgot látott : egy hosszú kendőt, amivel így, meg úgy, meg amúgy, ilyen meg olyan poziciókban lehet hordozni egy kisbabát. Már akkor elhatároztam, hogy ha babát várok nekem ilyenem lesz. És telt-múlt az idő, áldott állapotba kerültem, a kendőt valahogy elfelejtettem és teljes gőzzel lekötött egy csomó(most már teljes bizonysággal állíthatom)haszontalan dolog beszerzése. PELENKÁZÓMATRAC! Azóta is ott csücsül a szekrényetetején, nagyon kevésszer használtuk. Esztert mindig a nagyágyon vagy a földön teszem tisztába, többé-kevésbé sikeresen, de néha összepisikáljuk a helyet körülöttünk, mint ahogy a tegnap is, de ilyenkor anya szépen kicseréli az ágyneműt és kész. Ilyen egyszerű. Aztán később bebizonyosodott, hogy a kiságyunk is ilyen fölösleges cucc, na meg a jó drága babakocsink is, amit apa szülei vásároltak. És persze még akadnak szép számmal. Apa hozzáfűzése mindenhez az volt, hogy : „Na ugye, hogy én megmondtam!” <br /> Eszterünk február hetedikén született, jó hideg csíki télben. Már annyira vártam, hogy el sem tudom mondani. Barátnőmmel, Csillukával szinkronban voltunk terhesek, tiszta véletlenül, és így egymás mellett zajlott le a 9 hónap. Nagyon szerettem azt az állapotot, NAGYON!!!!! A „papírforma” alapján én kellett volna hamarabb szüljek, de Bensze megunta anyukája pocakjában és január 29-én kibújt. Nem szabad ilyet mondani, hogy csalódott voltam, mert 1.nem is lenne igaz, mert nagyon rettenetesen örültem, 2.tudtam, hogy már nekem sincs messze, de valahogy mégis úgy éreztem, hogy olyan vagyok, mint egy elefántmama, aki 22 hónapig hordja magzatát. És 9 nap után az én babám is úgy érezte, hogy most már elég. Reggel 9-kor mentünk be a kórházba, CSÚCSIDŐBEN szültem, és emiatt apa szinte kimaradt, de végül apás lett a szülés.(Ez nekem így olyan természtes, hogy az lenne a furcsa, ha nem lett volna ott)<br />Kezdetben egy hónapig kenguruban hordtam, hordtuk(mert fontos megjegyezni, hogy a délutáni sétán mindig apa hordoz, mert ugye ő is ki kell vegye a részét a gyermekhordozásban) de egy idő után kezdett kényelmetlenné válni, az volt az érzésünk, hogy rugdossuk a baba lábát. Ekkor Csilluka kölcsönadta a Kismamás kendőjét, mert neki megérkezett a gyönyörűséges Didymossa és közben megrendeltünk egy natúr Nandut nekem.Ó, össze sem lehet hasonlítani a kendő kényelmességét bármivel is, annyira jól esett benne hordozni. A gyerkőc odasímulva nagyokat aludt és már nem fájt a hátam, nem vágott a pánt, és még valami: OLYAN KÜLÖNLEGESNEK éreztem magunkat. Most már egy gyönyörű Hoppediz Montreal tulajdonosai vagyunk, keresztelőre kaptuk (kapta Eszter)ajándékba, de ugrás vissza az időben a babkocsihoz. Két hónaposan tettük először bele(mert akkora volt, amikor kaptuk). Jujj, nagyon nem volt szimpatikus és mivel nem volt szívem addig bömböltetni a kölyköt, amíg vagy belefárad, vagy belealszik vagy mittudomén, így hát mindig kezdetben kenguruban, majd kendőben hoztam haza és toltuk magunk előtt a nagy üres babkocsit. Azóta is ott „pihen” szegény a pincében, meg kéne mossam, el kéne tegyem.<br />A kiságy??????????A legelső éjszaka aludt benne. Már nem is emlékszem, hogy hányszor keltünk és hogyan is telt az az éjszaka. De a második éjszakától már mellettünk aludt. Nem kifejezetten együttalvás céljából, de szopiztunk, elaludhattunk mindketten, és szépen, lassan összeszoktunk. Apának is ez volt a javaslata, mert az éjszakázások miatt másnap zombiskodott a munkahelyén. És a gyermekem 1O hónapos lesz, de szigorúan együtt alszunk, MINDHÁRMAN csak így tudjuk kipihenni magunkat, ha együtt vagyunk. Nagyon furcsa! Egyetlenegyszer próbáltam beszoktatni(hihihi) a kiságyba, de éjjel ezerszer felketünk, sírt, nyöszörgött, NEM MENT. Apa hajnali 4-kor azt mondta: „Hozzad ide anya és aludjunk”. Azóta nem kísérletezem, ez így tökéletes. Ha kiságyban aludna, HIÁNYOZNA. És a felállás a következő: kiságy, de csak támasztéknak, Eszter, anya és legbelül apa. És ha kistestvérünk születik, akkor vagy nagyobb ágyba költözünk vagy le a földre egy óriási matracra.<br />Itt most az a nagy helyzet, hogy annyi mindent el szerettem volna mesélni, de mégis úgy érzem, hogy írtam eleget. Egyelőre búcsúzom és ha eszembe jut valami fontos, akkor jelentkezem. Ez így jó??????????<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/2326960215316992785-8703030449440667909?l=anyakozelben.blogspot.com' alt='' /></div>Szinhabhttp://www.blogger.com/profile/09304979279922495050noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2326960215316992785.post-17457153504930491682008-11-25T13:30:00.003+02:002008-11-25T13:49:11.375+02:00Lányom születése előtt, és életének első pár hónapjában pontosan úgy zajlott minden, ahogyan az a nagykönyvben meg van írva: beszereztük a babának nélkülözhetetlenül fontos dolgokat, úgy mint babakocsit, kiságyat, ruhákat és felszerelkeztünk eldobható pelenkákkal és egyéb kellékekkel. A baba majdani hordozására pedig tervbe vettük egy kenguru vásárlását is. A kórházból való hazatérés után, bár szoptattam, egy doboz tápszert is beszereztünk, arra az esetre, ha mégsem tudnám jóllakatni kisbabánkat. Pár hét elteltével a sétákat is elkezdtük, természetesen babakocsival. Jól ment a dolog, leszámítva pár dolgot: hogy a járdák tele voltak gödörrel és egyéb természetes akadályokkal, mint például parkoló autókkal, és mi sehogysem fértünk el melletük, hanem az úton kellett közlekednünk. Ezen túl a kedvem sem volt valami rózsás, ugyanis többnyire egyedül babakocsiztattam a lányomat, és zavart, hogy sehová sem tudok bemenni vele, hogy céltalanul kell bóklásznom az utcákon nap mind nap, csak hogy a szent levegőztetés megtörténjen. Néhány hét kínlódás után úgy döntöttem, hogy ezen változtatni akarok. Kaptam is kölcsön egy kengurut, amit egyetlen egyszer próbáltam fel, a lányomat kifele fordítva benne, és éreztem, hogy ez így nem kényelmes, nem működik. Közben már nézegettem internetes honlapokat és tetszeni kezdett a hordozókendő. Már csak be kellett szerezni egyet, amit hamarosan megtettem, és innen már egyenes út vezetett a "lejtőn lefele", elszánt hordozó lettem, és a mamamis fórumtársaktól ihletődve belevágtunk a mosható pelenkázásba, közben pedig a kötődő nevelésről is sokat tanultam. Folytatása következik.<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/2326960215316992785-1745715350493049168?l=anyakozelben.blogspot.com' alt='' /></div>rékahttp://www.blogger.com/profile/12842737598253504098noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-2326960215316992785.post-39704857637117693622008-11-25T09:29:00.001+02:002008-11-25T09:30:58.724+02:00Az én történetem nem tudom mikor kezdődött. Legalábbis dátumra nem :o). Arra viszont nagyon is emlékszem, hogy egy kivételes napon, mikor szabad voltam délután úgy döntöttem, hogy bemegyek egy nagy könyvesüzletbe és ott majd elvágyakozom az időt. Hosszabb bolyongás és olvasgatás után kifele menet egy polc tetején megláttam egy könyvet. Az „Otthon szültem”-et. Mint akit megbabonáztak, csak álltam és álltam, de nem nyúltam hozzá. Rávettem magam, hogy tovább álljak, de egész úton a villamoson, metrón, buszon csak az a könyv lebegett a szemem előtt. Este kipakoltam a szobatársamnak, hogy mit láttam. Olyan lelkesedéssel beszéltem róla, mint mikor az ember egy nagy szerelem kezdetén van és csak röpítik az álmok. Abban az időben szinte mindig anyagi válságban voltam, ha nem dolgoztam, nem volt lóvé, így tehát a kedves szobatárs megelőlegezett nekem egy összeget. Másnap végig csak fohászkodtam magamban, hogy legyen még ott az a könyv. Ott volt, de nem ugyan az, piros borítós helyett egy narancssárga, de annak is nagyon örültem. Nagy étvággyal rávetettem magam és késő estig ki sem lehetett venni a kezemből. Valami csodálatos élmány volt érezni, hogy megtaláltam valamit, érzem és tudom, hogy ez a jó, ez az igazi. Teljes nyugalom költözött belém. Az ott töltött idő mivel egyre rövidebb volt, és sok mindennel kellett foglalkoznom, nem tudtam mélyebben beásni magam a témába és megfelelően tájékozódni, amit így utólag bánok is meg nem is. Hazajöttem és naívan azt gondoltam, hogy a téma, a lelkesedésem, és a kíváncsiságom megér annyit, hogy egy egyetemi képzés keretében megtanuljam a szakmát. Csalódnom kellett, sőt folyamatosan csalódom. Ugyan rengeteg mindent tanulunk de sokszor nem témába vág (sok a tölteléktantárgy), épp hogy csak érinti. Az elmélet nagyon sok, de ami a legfontosabb lenne a gyakorlat édes kevés, sőt a képzés ebből a szempontból nagyon nincs megszervezve. Van összehasonlítási alapom, ezért is merek így fogalmazni. Ennek ellenére továbbra is érzem, tudom, hogy nekem ott a helyem, én erre vagyok hívatott. Sok mindent másképp látok és máshogy oldanék meg, mint ahogy azt elvárják és megkövetelik. Sajnos az országban hívatásos bába nincs, tehát a szakma lényegét nincs kitől ellesnem. Magyarországon e témában még volna némi „táptalaj” , de nehézkes lenne ott okítanom magam. Én a szülésre és születésre mint megszentelt dologra tudok csak gondolni. Kötelességemnek fogom érezni, ha majd oda kerülök, hogy alázattal, érzéssel, emberséggel viszonyuljak minden édesanyához és kisbabához. Fontosnak tartom nemcsak a fizikai támogatást hanem az érzelmi, lelki megerősítést. Tudatában vagyok annak, hogy a kórház szabályai nem fognak túl sok teret adni nekem, meg ilyen elvekkel és hozzáállással szakmai tekintély sem fog válni belőlem (akinek esetleg nagyobb mozgástere és több döntési szabadsága lenne), de hű maradok önmagamhoz, az álmaimhoz.<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/2326960215316992785-3970485763711769362?l=anyakozelben.blogspot.com' alt='' /></div>kókamókahttp://www.blogger.com/profile/08315747162044269471noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2326960215316992785.post-68048385993806934452008-11-25T05:24:00.008+02:002008-11-25T05:51:26.918+02:00Hát , akkor vágjunk bele...<br /><br />Az én történtem , 2004 májusában kezdődik, amikoris megtudtam, hogy babát várok, és nem is egyet, hanem egyből kettőt! Azóta is hálás vagyok a sorsnak, hogy ezt a csodát megélhettem!<br />Ha visszagondolok, a babavárós időszakra, amibe beletartozott a picik fogadásának a megfelelő előkészítése is, vagyis a megfelelő kiságy kiválasztása, a megfelelő babakocsi kiválasztása, a megfelelő pelus kiválasztása, a különféle hasznosnak gondolt cuccok beszerzése stb. is, mosolyognom kell. Azóta a gyerekeim megtanítottak rá, hogy a legmodernebb szerkezetek beszerzése édeskeveset jelent. Megtanultam tőlük, hogy nekik VALÓJÁBAN mire is van szükségük. Arra, hogy minnél többet a lehető legközelebb lehessenek hozzám, pont azért, hogy ha majd eljön az idő, szép lassan le tudjanak válni rólam, eltudjuk engedni egymást. Hogy szoptani a legcsodálatosabb dolog a világon. Hogy semmilyen remekbe szabott babakocsi, legkényelmesebb kiságy, zenélő szerkezet, csilli-villi játék nem tudja pótolni az anyai ölelést, vígaszt, babusgatást. Hogy a ráhangolódás a csecsemők szükségleteire és problémáira döntő jelentőségű és hogy hogyan is működik ez a valóságban. Megtanultam tőlük azt is, hogy szükségük van arra, hogy ott lehessenek abban a térben, ahol a család éli a mindennapjait, hogy közelről figyel­hessék meg hogyan zajlik az élet, a hétköznapok. Hogy mennyire fontos, hogy emberi hangokkal legyenek körülvéve. Hogy nemcsak nappal, hanem éjszaka is , részesei akarnak lenni a mindennapjainknak. Hogy, ha sírnak, fel kell venni őket, kivétel nélkül, mindig. Hogy lételemük, hogy szeretve érezzék magukat és hogy ezt az érzést a fenntiekből tudják leszűrni. Megtanultam azt is, hogy a szakkönyvekben nincs benne MINDEN kérdésre a válasz és hogy azok a bizonyos anyai ösztönök igenis léteznek és működnek, ezek azok amelyekre hallgani kell.<br />Megtanultam mit jelent anyának lenni.<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/2326960215316992785-6804838599380693445?l=anyakozelben.blogspot.com' alt='' /></div>Irishttp://www.blogger.com/profile/12088103659394780359noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2326960215316992785.post-86503400674737327782008-11-24T18:57:00.002+02:002008-11-24T19:05:59.684+02:00<em><span style="font-family:courier new;">Kedves Feleim, ha senki többet harmadszor, megírom az első sort...</span></em><br /><em><span style="font-family:Courier New;">remélem, követi több is :)</span></em><br /><em><span style="font-family:Courier New;"></span></em><br /><em><span style="font-family:Courier New;">Hogyan indult a mi történetünk?</span></em><br /><em><span style="font-family:Courier New;">az interneten bolyongás közben a véletlen <span style="color:#999900;">Hugipakk</span> blogjához sodort, már nem is emlékszem, mit keresgéltem éppen. A fenti blog főként hordozásról szól, remek ötletekkel, videókkal, képes illusztrációkkal tűzdelve. Beleolvastam, aztán újra meg újra, egyik bekezdést a másik után. És valahogy átkeveredtem a <span style="color:#ffcc00;">Mamami.hu</span>-ra. Na azóta Hunor alvásszüneteiben a házimunka helyett néha azon veszem észre magam, hogy már megint a mamamit bűvölöm... addiktív lettem? lehet :) - Hunor nem nagyon szereti, ha a gépet bütykölöm, ha ébren van, ennek rendszerint jelét is adja. Ha tudná, hogy a fenti oldalaknak köszönheti, hogy most is a hátamon horpaszt - horkolva - és hogy a popsiját finom puha pelusba öltöztetem a füllesztő papírcsodák helyett... és még mennyi mindent! De ezt majd máskor.</span></em><br /><em><span style="font-family:Courier New;">na ennyi elég is lesz elsőre :)</span></em><br /><em></em><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/2326960215316992785-8650340067473732778?l=anyakozelben.blogspot.com' alt='' /></div>Yvoluxhttp://www.blogger.com/profile/16928056172461916154noreply@blogger.com0